Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
ségügyi funkcióit bizonyítja. Évi 5 országos és 104 hetivására óriási gabonaforgalmat bonyolított le. Fényes főleg ezeket tartotta jelentősnek. A megye csakner középpontjában fekvő város a termény forgalom fontos központja volt: Fényes leírása szerint i megyéből nagy mennyiségben vittek ki gabonát, dohányt, lent, gyolcsot, marhát, juhot jaromfit, gyapjút, közönséges posztót, bort, gubacsot, hamuzsírt, gyümölcsöt, faeszközöket míg a behozatal fő cikkei a gyarmatáruk, az orvosi szerek, továbbá a vas és a réz voltak. E forgalom lebonyolítása csak részben hárult a város 24 kereskedőjére. Bár közülük számosan nagyobb tő.cével rendelkezve, nagyban forgalmazták a kiviteli árukat, más városok kereskedői is bekapcsolódtak az árusításba. Vásárait bécsi és grazi kereskedők is látogatták, s a posztó- és gyolcskészítők gyakran maguk értékesítették termékeiket a stájer vagy osztrák piacokon. A nem egészen 4000 lakosú városban 235 mester 222 legénnyel 57, közte 13 speciális mesterséget űzött. Tiszta körzete a gabonában felesleget termelő vidékek közé tartozott, kézművesipara viszont alacsony színvonalú volt. A falvak csak egy részében működött 1-2 kézműves, egyedül Vörös váron jegyeztek fel 18 szakmát gyakorló 28 mesterembert. A takácsok és fazekasok száma volt a legnagyobb, de egy részük csak az év egy részében űzte mesterségét. Működött itt kőműves, ács, üveges, festő és lakatos is, azaz a kézművesipara a falvakénál jóval differenciáltabb volt. A mezőváros 5 országos vásárt tartott, amelyek állatforgalma jelentős volt. A falusi lakosság szükségleteit ez az egy központ nem fedezhette, a vidéki lakosság tehát rá volt utalva a város ipari szolgáltatásaira. A vidéki kereskedők csaknem teljes hiányából arra kell következtetni, hogy a lakosság terményfeleslegét vagy maga bocsátotta áruba a vásárokon, vagy a szombathelyi kereskedők vásárolták fel helyben. Szombathely hatalmas megosztott körzetének csak nagyobb területi egységei, a Kőszeggel, Körmenddel és Sárvárral közösen vonzott terület jellemzésére szorítkozunk. Szombathelynek Kőszeggel közös megosztott vonzásterülete 46 település mintegy 22 000 lakosára terjedt ki: ez Szombathely megosztott vonzásterületének negyedét, a vonzott népesség egyötödét tette ki, míg Kőszeg esetében ez az arány 72, illetve 68% volt. Nyilvánvaló, hogy e körzetben Szombathely szerepe lehetett domináns. Szombathely és Kőszeg piaci forgalmára nézve csak mintegy két évtizeddel későbbről rendelkezünk ugyan pontosabb adatokkal, és a két város közötti különbség a reformkor folyamán nyilvánvalóan nőtt, mégis, a két város jelentősége fentebb vázolt átalakulásának alátámasztására fontosnak tartom e későbbi adatok felidézését. 1847-ben a Bécsújhely és Sopron közötti vasútvonal meghosszabbításának útvonal-tervezetével kapcsolatban Kőszeg és Szombathely részletes ismertetést adott a város gazdasági helyzetéről és piaci forgalmáról.12 Ekkor Kőszeg 6 országos és 104 hetivásárán összesen évi 150 000 pozsonyi mérő gabonát, 14 000-15 000 akó bort, 10 000 mázsa gyapjút és 12 000 mérő gubacsot forgalmaztak. Szombathely a bécsi kereskedők által nagy számban látogatott 5 országos, valamint 104 hetivásárán 650 000 pozsonyi mérő gabona, 90 000 akó bor, 16 000 mázsa gyapjú és 80 000-120 000 mázsa gubacs került eladásra. Azaz Szombathely terményforgalma nagyságrendekkel előzte meg Kőszegét. Szombathely és Kőszeg megosztott körzetének mezőgazdasági adottságai kevésbé voltak kedvezők, mint Szombathely tiszta körzetében, legalábbis erre következtethetünk az egy főre jutó földterület jóval alacsonyabb értékeiből. A falvak egy részében egyáltalán nem működött 12 Az erre vonatkozó iratokra Tilcsik György hívta fel a figyelmemet, és ö bocsátotta őket rendelkezésemre, amit ezúton is köszönök. Az iratok szövegét ő adta közre: TlLCSlK 1982.
