Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Városházlózat-vizsgálatok

töltöttek be aktív szerepet, mert bár szakosodásukat az összeírás nem tüntette fel, abból, hogy mindet a mercatorok közé sorolták, feltételezhető, hogy a termények felvásárlásával nem, vagy csak mellékesen foglalkoztak. A kereskedésbe fektetett tőkéjük összege elég jelentős volt. Egyetlen 3. osztályú kereskedőjének tőkéje 1800 forint, az egyik zsidó kereskedőé 1000 forint volt, hat 6-800 forintot fektetett üzletébe, és mindössze kettő tőkéje volt 180-200 forintnyi, azaz csekély összegű. Hat hajós (egy-egy 200, 600, 1000 és 3000, két 400 mérő gabona befogadóképességű hajóján) szállította az árukat. A rév bérlője évi 500 forint bért, az uradalmi kocsma bérlője a kocsmáért 6000 forint, a serfőzdéért 400 forint bért fizetett, és 400 forint bért fizetett a másik uradalmi kocsma bérlője is. A város az 1828. évi összeíráskor „notabile emporium"-nak vallotta magát, s azt állította, hogy két hetivására és négy országos vására egyaránt forgalmas. A lakosságnak - a föld- és szőlőmüvelésen kívül - jelentős kereseti forrása volt a fuvarozás: részben a helyi iparosok és kereskedők áruit szállították a környező vásárokra, de fuvaroztak a Budára és Pestre vezető postaúton is, és ezenkívül hajóvontatásra is vállalkoztak. Vallomásuk szerint a lakosság terményeit közvetlenül Pestre is szállította. A gabona részben lisztté őrölve került tovább, mert a városban Fényes szerint 40 malom működött. Az összeírás a malmok számát nem tüntette fel, de nyilvántartott 34 molnárt (nagy részük harmadosmolnár volt). 10-nek egyáltalán nem volt malomtulajdona, többségüknek egyharmad-egynegyed malomrésze volt, és csupán 9 birtokában állt egész malom (egyiküknek másfél). A molnárok közül csak 6 alkalmazott legényt, a legények száma azonban 16 volt, tehát sokan önállóan dolgoztak, akadt közöttük olyan is, akinek még malomrész is volt a birtokában. A város kézművesipara elég fejlett és differenciált volt. 1828-ban 405 kézműves 44 mesterséget űzött, 44%-uk egész éven át gyakorolta mesterségét, és 78-an (a mesterek 19%-a) legényt is alkalmaztak. A legények létszáma 95 volt. 17 mesterségnél a mesterek száma meghaladta az 5-öt, és 19 olyan mesterséget tartunk számon, amelynek egyetlen képviselője sem működött a körzetben. így tehát Földvár a ritkábban előforduló, helyben gyártott készítményekben is megfelelő kínálatot nyújtott körzete lakóinak, akik egyébként elsősorban e termékek beszerzésében szorultak a központra, mert az alapvető szükségleti cikkeket a körzetben viszonylag nagy számban dolgozó kézműveseknél is beszerezhették, söt egyéb árukat is vásárolhattak a körzeti kereskedőktől. A körzetben 485 kézműves 32 mesterséget folytatott, az ezer főre jutó kézművesek száma elég magas: 12, a központot és körzetet együttesen figyelembe véve 18 kézműves jutott ezer lakosra, tehát kézművesekben jól ellátott vidék volt. A települések mindegyikében (egy kivételével) dolgozott kézműves, s az eddig vizsgált körzetekkel ellentétben nem egy-két mesterség 1-2 képviselője, hanem többnyire 5-6 mesterséget többen is folytattak. A körzet egyetlen oppidumában, Simontornyán 58 kézműves 22 mesterséget űzött, de tíznél több mesterséget folytattak Bölcskén, Mőssön, Szentlőrincen és Gyönkön is. A többi dél-dunántúli megyétől eltérő volt a körzetben leggyakrabban előforduló mesterségek összetétele is: bár itt is a legtöbb helyen takácsok és kovácsok fordultak elő (24, illetve 23 helyen 172, illetve 57), gyakran említettek asztalosokat, szabókat, mészárosokat, csizmadiákat, kerékgyártókat is. E szakmák képviselőit 10-nél több településben találjuk meg. Kőművest is 6 helyen írtak össze, míg a többi körzetben csak kivételképpen, az oppidumokban fordult elő egy-egy. Mindössze három mesterséget (bábos, borbély, nyerges) űztek csak Simontornyán, az egyetlen oppidumban. A vonzott települések 61 %-ában működött kereskedő, számuk összesen 62 volt. Nagyobb számban Gyönkön (20, itt egyébként 18 olajmalom is működött), Miszlán (10) és Bölcskén (9) koncentrálódtak. Mindössze 17 tőkéjét tüntették fel, általában jelentéktelen összegű tőkével rendelkeztek, csak 10-nek a tőkéje haladta meg a 100 forintot, és a legmagasabb összeg - 320 forint-