Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
nyes, míg Pincehely dohánytermelését tartotta kiemelendőnek. A 4 településen 148 kézműves 21 mesterséget űzött, és összesen 6 kereskedő működött. Pincehelyen 61 mester 14, Ozorán 48 mester 16 mesterséget folytatott, két faluban 4-5 mesterség képviselőit írták össze. A kereskedők közül 3-400 forintot meghaladó tőkéjű a két mezővárosban működött. Nagyszokolyon egy 200 és 400 forint tőkéjű mercatort, Tótkeszin egy 800 forint tőkével rendelkező zsidó quaestort írtak össze. Úgy tűnik, hogy a körzet számára a két központ elsősorban mint eladóhely volt fontos: Veszprémet elsősorban nagyobb forgalma és magasabb gabonaárai miatt keresték fel.18 Veszprém Högyésszel megosztott körzetében kevesebb volt a szántóterület (1,8 hold jutott egy főre), de eladható felesleg e vidéken is bőven termett, így például az ertényi, tengődi, iregi és felsőnyéki búza Fényes szerint a veszprémi piacon keresett áru volt. A körzetben összesen 335 kézműves működött, túlnyomórészt takácsok, kovácsok, molnárok. A 3 oppidumban -Iregen, Szakcson és Tamásiban - 143 kézműves 14-16 mesterséget folytatott, és ezekben települt meg a körzetben összeírt 17 kereskedő közül 5. A kézművesek és kereskedők koncentrálódása az oppidumokban tehát jóval csekélyebb mértékű volt, mint az eddig vizsgált körzetek többségében. A körzet lakossága mind eladásaiban, mind beszerzéseiben rászorult a központok szolgáltatásaira. Többségüknek ugyan Hőgyész jóval közelebb esett (bár fő közlekedési út nem érintette), Veszprémben viszont valamivel magasabbak voltak az árak, nagyobb a forgalom és jóval bőségesebb a választék a különféle árukban. Úgy tűnik tehát, hogy a Tolna megyére kiterjedő, megosztott vonzáskörzetében is Veszprém vonzása volt a domináns. Dunaföldvár és körzete Mint már elöljáróban utaltunk rá, Tolna megye piackörzeti struktúrája erősen eltért a Dél-Dunántúl többi megyéjéétől, amennyiben a területnek csak kis részén érvényesült egy központ -Dunaföldvár - kizárólagos vonzása: a települések többsége több vásárhelyet is piachelyének vallott. Nemcsak arról van szó, hogy Földváron kívül vagy mellette még más jelentősebb központokban értékesítették terményeiket (Pécsett 34, Veszprémben 19, Fehérváron 5 település), hanem hogy a megyei oppidumok és vásároshelyek közül több töltött be piacközponti vagy alközponti funkciót, azazhogy ezek kereskedelmi szerepköre jelentősebb volt a többi megyében fekvő oppidumokénál. Míg a Zala megyei oppidumok 12,5%-ának, a Somogy megyeiek 18 Az 1828. évi összeírás feltüntette az egyes piachelyek piaci árait, hét év átlagát véve alapul. Ezek a következők voltak: Piac Búza Árpa Rozs Zab Piac Ft kr Ft kr Ft kr Ft kr Pécs 1 32 46 57 40 Veszprém 1 36 49 59 36 Kanizsa az összes gabonaféle e jyüttes átlagára 62 kr. Keszthely 1 33 52 1 09 38 Földvár 1 07 42 49 28 Hőgyész 1 01 36 48 27
