Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Városházlózat-vizsgálatok

ponti funkciójának köszönhette, valamint feltételezhetően annak, hogy körzete népességének kevés eladnivalója volt, és ezért vásárlóképessége és igényei is korlátozottak voltak. Zalaegerszeg és vonzáskörzete A clusteranalízis eredményeképpen szintén a 4. csoportba sorolt Zalaegerszeg a vonzott települések számát tekintve Keszthelynél alig, a vonzott népesség számát tekintve azonban jóval kisebb, 18 300 főre kiterjedő tiszta vonzáskörzettel rendelkezett. A piacközpontoknak a vonzott népesség száma alapján kialakított rangsorában a középtáján foglalt helyet. Gabonában inkább önellátó, kevés felesleget termelő (az egy főre jutó szántóterülete 2,2, a legelő-rété 1,1, az erdőé 1,6, a szőlő 0,2 hold, az egy holdra jutó földjövedelem átlagos összege 2 forint), kézművesekben és kereskedőkben szűkölködő vidék kis népességű, de körzetét a kézművesipari termékek viszonylag nagy mennyiségével és választékával ellátni képes központja volt. Vonzását kedvező közlekedési viszonyai mellett egyéb központi funkciói is erősítették: megyeszékhely, uradalmi központ, valamint postahivatal székhelye volt, a központban kórház és patika is működött. Vásárát Fényes nem említette a nevezetesebbek között. A valamivel több, mint háromezer lakosú Zalaegerszegen 181 kézműves 36 mesterséget folytatott. A mesterek, 6 kivételével, folyamatosan dolgoztak, egyharmaduk legénnyel, 8-an több legényt is foglalkoztattak. A központ lakosságához képest igen magas, a nagyobb városokra jellemző nagy aránya volt az építőiparban dolgozóknak, és 23 olyan mesterség képviselői működtek itt, amelyek a körzetben nem fordultak elő. 17 kereskedőt és 3 fogadóst írtak össze: egy-egy 8., illetve 9. osztályba sorolt quaestort, 2 lókereskedőt és 3 aprólékos áruval kereskedőt, valamint 6 mercatort szakosodás megjelölése nélkül (ez utóbbiak egyike segédet is alkalmazott), valamint egy-egy bőr-, vas- és dohánykereskedőt, illetve aprólékos áruval kereskedő mercatort. Ezeken kívül az összeírásban szerepel egy élelmiszerárus, 3 vásározó és egy sóárus is. Zalaegerszeg tehát elsősorban mint a kézművesipamak és a kereskedelemnek a megye legtöbb oppidumánál jóval jelentősebb központja gyakorolt vonzást vidékére, ahol kézműves és kereskedő alig fordult elő. Az ezer főre jutó kézművesek száma 4,6, a kereskedőké 0,2 volt. A vonzáskörzetbe tartozó települések közül összesen 31-ben írtak össze kézművest, és 3-ban kereskedőt; számuk 82, illetve 4 volt. A körzetben előforduló 15 mesterség közül 2-t csak az egyedüli oppidumban, Nován űztek (ahol egyébként 9 kézműves 7 mesterséget folytatott), a legtöbb helyen takácsok (18 településben 28), mészárosok és kovácsok (11-11 településben 17, illetve 12 dolgozott), valamint 6 településben egy-egy (az egyikben 2) molnárt jegyeztek fel. A többi 9 mesterségnek csak egy-egy képviselője dolgozott egy-egy településben. A 4 kereskedő közül 3 Olán telepedett meg (két 9. osztályú quaestor és egy bőrkereskedő), egy 8. osztályú kereskedő pedig Pusztamogyoródon működött. Csak Zalaegerszeg viszonylag fejlett kézművesiparának és kereskedelmének köszönhető, hogy végeredményben a körzet kézművesekben elég jól ellátott volt, mert központ és körzet népességét és mesterembereit együttesen véve figyelembe, ezer főre 12 kézműves és 1 kereskedő jutott. Zalaegerszeg megosztott körzete 24 település 8000 lakosára terjedt ki. A Kanizsával együtt vonzott körzetről már szó esett. Körmenddel megosztott körzetébe 16 település 4500 főnyi népessége tartozott, közülük a Vas megyei Farkasfa még Szentgotthárdot is piachelyének vallotta. E települések nagyrészt a körmend-zalaegerszegi út mentén vagy annak környékén feküdtek, a két központ, úgy is, mint csekély feleslegük eladóhelye, úgy is, mint vásárlóhely, nagyjából azonos szolgáltatásokat biztosított a körzet lakossága számára. Körmend kézműves-