Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Városházlózat-vizsgálatok

ipara (25 mesterséget űző 71 kézműves és 9 kereskedő) Egerszegénél jelentéktelenebb volt, de rendkívül kedvező közlekedési adottságai folytán vásárai amazénál nagyobb forgalmúak lehettek, bár Fényes ezeket sem említette a nevezetesebb vásárok között. A körzetben működő 13 iparos közül 8 (és 3 kereskedő) Zalalövő oppidumban működött. A Zalaegerszegnél jóval erősebb vonzású Körmendet, amelynek főképp Vas megyére kiterjedő tiszta vonzáskörzetébe 144 település 38 000 főnyi, megosztott körzetébe pedig 125 település 62 000 lakosa tartozott, csupán 6 Zala megyei település 2000 lakosa vallotta egyedüli piachelyének: vonzása a dél-dunántúli megyékre inkább alternative, más piacközpontoké mellett érvényesült. Egerszeggel, illetve Csáktornyával megosztott körzetének 5200 lakosa mellett további 22 Zala megyei település 9471 lakosa Körmendet a Stájerországban fekvő Radkersburggal (Regedével) együtt vallotta piachelyének, köztük Bellatinc és Turnischa oppidumok is, amelyek a fóldadatok tanúsága szerint e piachelyeket gabonabeszerzés, esetleg állataik eladása céljából keresték fel. Veszprém és vonzáskörzete A 2. csoportba sorolt legjelentősebb piacközpontok közül még a Dunántúl északi részén fekvő Veszprém is vonzást gyakorolt a vizsgált térségre, elsősorban Somogy megye északi részére, ahol 53 település 38 000 lakója vallotta e várost egyedüli piachelyének, és kisebb mértékben Zala megyére is, ahonnan mindössze 9 település 4000 lakója látogatta rendszeresen piacát. A dél-dunántúli vonzásterületen feküdt a Veszprém egész tiszta körzetébe tartozó települések 60%-a, és az itt élő lakosság az egész vonzott népesség felét tette ki. Termelési adottságait tekintve a vonzásterület dél- és észak-dunántúli része nem különbözött egymástól lényegbe vágóan. Az egy főre jutó szántó- és legelő-rétterület nagyjából egyező volt (délen 2,3, illetve 1,2, északon 2,2, illetve 1,1 hold), a Dunántúl déli részén viszont nagyobb volt a szőlő- és kisebb az erdőterület (0,2 hold szőlő, szemben az északi átlagos 0,1 holddal, és 1,3 hold erdő, szemben az északi átlagos 1,6 holddal). Az egy holdra jutó földjövedelem átlagos összege mindkét részen valamivel meghaladta a 2 forintot. A kézművesipar fejlettségét tekintve azonban a dél-dunántúli rész alacsonyabb szinten állt. Az itt működő 180 kézműves a Veszprém egész tiszta körzetében működőknek csak 24%-át, a 88 kereskedő viszont az itt tevékenykedők 79%-át tette ki. Míg a vonzáskörzet dél-dunántúli részén ezer lakosra 2,6 kézműves és 1,7 kereskedő jutott, északon 13 kézműves, de csak 0,5 kereskedő. Veszprém vonzáskörzetének dél-dunántúli részén 44 településben, a vonzottak 71%-ában dolgozott kézműves, többségükben számuk 1 és 5 között mozgott. Az eddig vizsgált vonzáskörzetekkel ellentétben a kézművesek és kereskedők koncentrációja az oppidumokban jelentéktelen volt: 5 oppidum - Adánd, Karád, Nágocs, Törökkoppány és Hídvégváros - tartozott Veszprém tiszta vonzáskörzetébe, ezekben mindössze 23 kézműves és 5 kereskedő tevékenykedett. Igaz, hogy ezeknek az oppidumoknak a közlekedési adottságai nem voltak kedvezők, és Karád kivételével, amely uradalmi központ volt, egyéb központi funkciókat sem töltöttek be. Nagyobb számú kézműves Andocson (24 kézműves, 13 mesterség), Szilen (15 kézműves, 9 mesterség), Atalán (12 kézműves, 5 mesterség), valamint Tabon, Alsó- és Felsőőrsön (10-10) működött. Noha a körzetben 24 mesterség képviselőjét írták össze, a legtöbb településben csak 1-2 szakma egy-egy képviselőjét találjuk. Mészárost 17 helyen (összesen 17-et, akik feltehetően az állatkereskedelemben játszottak szerepet), kovácsot 16 helyen (19), takácsot 14