Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Városházlózat-vizsgálatok

összeírás adataiból számított 31 fő is erősen elmarad. Hasonlóképpen az itt űzött 31 (vagy az 1826. évi összeírásban feltüntetett 40) mesterség száma is jóval csekélyebb volt a csoportba tartozó városok átlagos 59 mesterségszámánál. Egy-egy mesterséget többnyire csak 1-2 mester folytatott, csak három szakmában (csizmadia, molnár, takács) működött ötnél több mester. A központban mindössze 5 olyan mesterséget gyakoroltak, amelyeknek képviselői a körzetben nem fordultak elő, de ezek is (bábos, puskaműves, cserepes, kőfaragó, borbély, vagy a csak az 1826. évi összeírásban szereplő kesztyűs, könyvkötő, orgonakészítő) elsősorban a helyi és földesúri igényeket elégíthették ki, míg a körzetben 8 olyan mesterséget űztek (gombkötő, harisnyaszövő, szegkovács, bádogos, fegyverkovács, fésűs, kőműves, üveges), amelyek szélesebb fogyasztói kör számára termeltek, de a központban egyetlen képviselőjük sem volt. Igaz, hogy ezeket a mesterségeket szinte kivétel nélkül csak az oppidumokban űzték, amelyek közül Sümeg kézművesipara (117 mester 24 legénnyel 30 mesterséget űzött, 87%-uk egész évben) meghaladta, Tapolcáé pedig (88 mester 11 legénnyel 21 mesterséget folytatott, 68%-uk egész évben) pedig megközelítette Keszthelyét. A vonzott települések közül 59-ben (61%) működött kézműves, ezer főre 8 kézműves jutott (ez megfelelt a 4. csoportba tartozó körzetek átlagának), de ugyanennyi jutott akkor is, ha központ és körzet népességét és kézműveseit együttesen vesszük figyelembe, míg a 4. csoportba tartozó körzetekben így ezer főre átlagosan 17 kézműves jutott. Keszthely kézművesipara tehát nem nagyon járult hozzá körzete jobb ellátottságához. A falvak és oppidumok többségében csak egy-két kézművest írtak össze. A körzetben dolgozó mesterek 65%-a 4 oppidumban - Sümegen, Szentgróton, Tapolcán és Türjén - dolgozott (amelyek lakossága a vonzáskörzet népességének csak 14%-át tette ki). A többi településben túlnyomórészt molnárok, kovácsok, mészárosok működtek (23, 20, illetve 16 településben), e három mesterségből került ki a körzetben működő kézművesek 44%-a. Még olyan közszükségleti cikkek előállítói vagy javítói, mint a csizmadiák, szabók, vargák, is többségükben az oppidumokban éltek, és a körzetben nyilvántartott 39 mesterség közül 16 csak, további 8 pedig túlnyomórészt az oppidumokban fordult elő. A kézművesipari termékeket tehát a körzet lakossága nemcsak Keszthelyen, hanem hasonló, vagy még nagyobb mennyiségben és választékban más településekből is beszerezhette. Sümegen például előnyösebben intézhették bevásárlásaikat, nemcsak azért, mert itt több kézműves működött, hanem mert a kereskedők száma is nagyobb volt, mint Keszthelyen. 1828-ban 6 mercator szerepel az összeírásban, köztük egy vaskereskedő. Igaz, hogy ezek elég szerény méretű kereskedést folytathattak, mert egy kivételével, akinek évi jövedelme, bevallása szerint 50 forint volt, a többiek csak 25 forint hasznot húztak a kereskedésből, amit kétségessé tesz az a tény is, hogy egyikük egy, másikuk két segédet is tartott, és a segédtartás általában a nagyobb jövedelmű vagy tőkéjű kereskedőket jellemezte. Keszthelyen viszont csak egy pauper kereskedő szerepel az összeírásban (az adójegyzékekben ennél több). A körzetben összesen 16 kereskedő működött, Sümegen kívül nagyobb számban még Tapolcán (4 - egy 400 forint évi jövedelmet élvező zsidó quaestor, egy 50 forint jövedelmű zsidó gyarmatáru-kereskedő, egy 10 forint évi jövedelmet valló zsidó kereskedő és egy 25 forintjövedelmet húzó vaskereskedő) és Csabrendeken (31 vásározó, egy 25 forintjövedelmet valló quaestor és egy 50 forintjövedelmet valló mercator). Keszthelynek a megosztott vonzáskörzete teljesen jelentéktelen volt, mindössze a 270 lakosú Akaii vallotta Veszprém és Füred mellett, valamint a 695 lakosú Balatonberény Kanizsa mellett egyik piachelyének. E belső fejlettségét tekintve jelentéktelen, de viszonylag nagy népességű és elég erős vonzású központ tiszta körzetének kialakulását elsősorban uradalmi köz-