Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Városházlózat-vizsgálatok
3 tőkéje 100 forint alatt, 3-é 100 forint, 3-é 200,2-é 400 forintot tett ki: az 1000 forintot csupán egy segédet is foglalkoztató kaposvári kereskedő tőkéje haladta meg. A kereskedők közül 29 vásározó, 21 aprólékos áruval kereskedő, 4 szatócs, illetve vegyeskereskedő volt, 2 szalagot, 1 gyári termékeket és 2 pálinkát árult. A bőrkereskedők, illetve felvásárlók száma 10 (3-3 Buzsákon és Nagybajomban, l-l Kaposváron, Niklán és Gesztin élt), a rongygyüjtőké 2 volt. Egy kaposvári kereskedő pedig a kalaposok számára gyapjút vásárolt össze. Szinte kivétel nélkül kiskereskedők voltak, akik tíünyomórészt a Kanizsán, Kaposváron, illetve más városokban beszerzett iparcikkeket adták el a vidéki lakosságnak. A körzetben szétszórt 95 kereskedőhöz, de még a Nagybajomban összeírt 12, vagy a Kaposváron összeírt 10 kereskedőhöz képest is tekintélyesnek tűnik a kanizsai kereskedők száma (36), habár önmagában az a tény, hogy közülük csupán egyetlen kereskedő, a 6. adóosztályba sorolt Löwenstein Mór évi jövedelme érte el a 200 forintot, míg a többi, 8-9. adóosztályba sorolt kereskedőé az összeírás szerint csak 25-50 forintot tett ki, azt sejteti, hogy többségükben inkább a helyi fogyasztásra szánt árukkal kereskedtek, vásárai nagy forgalmának haszonélvezői és a vidéki kereskedők áruellátói, illetve az általuk összegyűjtött termények és termékek felvásárlói tehát tálnyomórészt az idegen kereskedők lehettek. A kanizsai összeírás csak egy zöldségárus és 2 szalagárus szakosodását jelölte meg. A kereskedők közül 23-at a mercator és 13-at a quaestor rovatba vezettek be. A 36 kereskedő közül 28-nak évi jövedelme 25 forint volt, további 2-é pedig olyan csekély, hogy már osztályba sem sorolták őket, 2-t pedig paupernek minősítettek.12 Kanizsa tehát kedvező földrajzi adottságai révén inkább a forgalom színhelyeként, mint aktív részeseként bírt vonzással. Mint uradalmi központ, posta- és sóhivatal, valamint gimnázium székhelye, vonzását csak csekély mértékben növelő egyéb központi funkciókkal rendelkezett. Inkább kedvező közlekedési adottságai, s a jelentősebb központok vagy városok hiánya, illetve nagy távolsága magyarázza vonzáskörzetének nagyságát. A 18. századról fennmaradt szórványos adatok fényében úgy tűnik, hogy vonzása a 19. század elején erősödött meg. Ez a város társadalmi struktúrájának alakulásában még kevéssé tükröződött, jelentőségének növekedését ekkor még csak népességének rohamos gyarapodása jelzi: az 1787. évi 3857-ről lakóinak száma 1828-ra5897-re, 1846-ra pedig 9730-ra emelkedett. A növekedésnek ez az üteme és töretlen vonala a térség piacközpontjai között egyedülálló volt.13 12 A kanizsai kereskedők tőkéjére, illetve jövedelmére vonatkozó adatok némi kételyt ébresztenek, mert egyéb források kiterjedt terménykereskedelmet folytató cégekről tesznek említést, és számos pesti nagykereskedő töltötte tanulóéveit kanizsai kereskedők szolgálatában. Ha feltételezhető is, hogy a kereskedők a valóságosnál kisebb tőkét, illetve jövedelmet vallottak be, aligha hihető, hogy egy jelentős nagykereskedőtől ennyire meghamisított adatokat elfogadtak volna. Nem beszélve arról, hogy ez rontotta volna a hitelét is. 13 A jelentősebb dél-dunántúli piacközpontok népességnövekedésének aránya a következőképpen alakult: 1787-1828 1828-1846 1787-1846 % % % Nagykanizsa 153 165 252 Keszthely 193 117 202 Dunaföldvár 154 131 202 Pécs 128 135 172 Zalaegerszeg 108 120 130
