Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
Módszertani kérdések
oszlását. A gépi feldolgozás során azonban csak egységes adatbázissal dolgozhattunk: a gépbe tehát csak a kereskedők és a zsidók számát és arányát táplálhattuk be, s ezután nem is okozott meglepetést, sőt a matematikai módszer megbízhatóságát igazoló tényként könyvelhető el, hogy a kereskedelemre vonatkozó adatok egyetlen faktorban sem rendelkeztek szignifikáns értékkel (a kereskedőkre vonatkozó adatokat később, az elemzés során finomítottuk). A második és a harmadik faktor a tiszta körzet kézművesipari fejlettsége mutatóiként fogható fel: a második faktor csak a körzetben működő legényekre vonatkozó változókkal mutatott szoros összefüggést, a harmadik viszont egyaránt szoros kapcsolatot mutatott a legényeket foglalkoztató mesterek arányával, illetve az öt mesternél többet foglalkoztató mesterségek számával, és kevésbé szoros összefüggést a körzetben működő kézművesek és kereskedők arányával. A harmadik faktor tehát a körzeti kézműipar és kereskedelem összetett mutatójaként fogható fel, szemben a második faktorral, amely csupán a körzeti kézművesipar egy specifikus vonását jelző mutatóként értelmezhető. A körzeteknek a harmadik faktor értékei alapján képzett rangsora pedig az ezek kézművesipari-kereskedelmi fejlettségét tükröző rangsorként szolgálhat. A negyedik faktor két változóval mutatott szoros összefüggést: az erdőterület nagyságával pozitív és a szántóterület nagyságával negatív korrelációt. E faktor tehát feltehetően a sajátos földrajzi körülményekkel magyarázza a változók alakulását. Az ötödik faktort - szignifikáns értékek hiányában - nem tudtuk értelmezni. Az első és a harmadik faktor értékei alapján tehát külön-külön - a piacközpont fejlettsége, illetve a tiszta körzet fejlettsége szerint - rangsorolhattuk a központokat és körzeteiket. Minthogy feltételezésünket, miszerint a piacközponti funkció erősségét a központ és vidéke jellemzői együttesen befolyásolják, a faktoranalízis is igazolta, amennyiben az egyes faktoroknak a változók szórásnégyzetéhez való hozzájárulása alapján megállapítható volt, hogy a változások mintegy felét a központ, s mintegy egyharmadát a körzetek kézművesipari-kereskedelmi fejlettsége határozta meg, nem elégedhettünk meg a külön-külön csoportosítással. Rendelkezésünkre állt a központoknak a belső fejlettségük és a körzetek kézművesipari fejlettsége, illetve a tiszta és megosztott vonzásterület nagysága alapján külön-külön kialakított rangsora; úgy véltük, hogy e négy rangsorban elfoglalt helyük összesített rangszáma csoportosításuk egyszerűen kezelhető és megbízható alapjául szolgálhat. Tekintetbe véve az első és harmadik faktor jelentőségének, illetve a tiszta vonzásterület és megosztott vonzásterület súlyának különbségét, az első faktor értékeit és a tiszta körzet nagysága alapján kialakított rangsor rangszámait teljes értékben, a harmadik faktor értékeit, illetve a megosztott körzet nagysága alapján kialakított rangsor rangszámait pedig fele értékben vettük figyelembe. Az összesített rangsor pontszámainak eloszlását figyelembe véve, osztályközöket kialakítva az alábbi öt kategóriába csoportosítottuk a piacközpontokat: Kategória Központok száma Pontszám Piacközponti funkció érvényesülése I. 11 1-80 igen erös II. 35 81-160 erős III. 45 170-251 közepes IV. 41 259-326 gyenge V. 6 336 felett igen gyenge
