Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)

Módszertani kérdések

A faktoranalízis tehát az adott vizsgálatban is alkalmas volt arra, hogy a vizsgált központokat egy egyértelműen nem, illetve csak több mutató segítségével definiálható jelenség szempontjából csoportosítsuk. A csoportképzés helyességét az igazolja, ha az egyes csoportok a csoportképző ismérvek - esetünkben a piacfunkció alakulásával szorosabb összefüggést mutató tényezők - szempontjából többé-kevésbé homogénnek mutatkoznak. Ennek vizsgálatát a továbbiakban a hagyományos történeti elemzés és a történeti statisztika már bevált módszereinek alkalmazásával végeztük el. Az I. és II. kategóriába sorolt 46 igen erős és erős piacközponti funkciót betöltő központ elég homogén csoportot alkotott; csoportátlagaik szinte minden változónál elkülönültek a többiekétől, és a szóródás is kisebb mértékű volt, mint a többi kategóriában. A vonzásterületükön élők átlagos száma meghaladta az ötvenezret (az első kategóriában a százezret); vonzásuk az ország egész népességének egyharmadára terjedt ki. Túlnyomó többségük a körzeti központi szerepkör mellett régión túlnyúló kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett. A kézművesipar e központokban és körzeteikben egyaránt az átlagosnál fejlettebb és differenciáltabb volt, igen gyakori volt a ritkább, speciálisabb mesterségek előfordulása, és nagyarányú a legények koncentrálódása. A piacközpontok egyharmadát képviselő 46 központban tömörült az önálló iparűzők 66, a legények 80, a kereskedők 73 és a nagyobb tőkével rendelkező kereskedők 77%-a (tiszta körzeteikben az összes körzetekben működő önálló iparűzők 75, a legények 77 és a kereskedők 81 %-a tömörült). E központok szinte mindegyike többnyire magas szintű igazgatási-kulturális szerepkört is betöltött. AIV. és V. kategóriába sorolt - gyenge és nagyon gyenge piacközponti funkciót betöltő -47 központ csoportjának homogenitása valamivel kisebb mértékű, de még mindig jellegzetes volt. E központok túlnyomó többsége hegyvidéken terült el, tiszta körzeteik átlagos népességszáma 5000, megosztott körzeteiké 20 000 fő alatt maradt, többségük vonzása mindössze néhány falura terjedt ki. Túlnyomó többségük regionális központ volt. A kézművesipar - a központokban és körzeteikben egyaránt - többnyire a leggyakrabban előforduló mesterségek néhány képviselőjének termelésére korlátozódott, sok körzetben egyáltalán nem, vagy alig élt kézműves. A nagykereskedők és szakosodott kereskedők száma e központokban általában csekély volt, az árucserét többnyire házalók, vásározó kereskedők és zsidók bonyolították le. Csak kis részük töltött be egyéb központi szerepkört, többnyire alacsony szintűt. A III. kategóriába sorolt, közepes erősségű piacfimkciót betöltő központok csoportja mind a központok, mind körzeteik fejlettségét tekintve heterogénebb összetételű volt a többinél. A változók csoportátlagai váltakozóan hol a II., hol a IV. kategóriával mutatnak erősebb hasonlóságot, az átlagtól való eltérések is e kategóriánál voltak a legnagyobbak. Ezeknek a piacközpontoknak valamivel több mint fele elsősorban körzeti központi funkciót látott el, de 40%-uknál a régión túlnyúló, azaz egy nagyobb tájegységre kiterjedő vagy külkereskedelmi tevékenység dominált. Tiszta vonzásterületük átlagos népessége 15-20 000 fő, a megosztott vonzásterületükön pedig átlagosan 30 000 fő volt. A kézművesipar ezekben a piacközpontokban az első két kategóriába soroltakéhoz képest fejletlenebb, de az országos átlag szintjét meghaladta. Amazokhoz képest a központ és körzet kézművesipari fejlettsége kevésbé volt összhangban: a körzetek csaknem felében éles eltérés mutatkozott a központ és körzete kézművesipari differenciáltsága között, egyharmaduknál a központ, kisebb részüknél a körzet javára. Kereskedelmi hálózatuk alakulása (nagy-és kiskereskedők megoszlása) az I—II. kategóriába soroltakéhoz hasonlóan alakult. Túlnyomó többségük egyéb, de alacsony szintű központi szerepkört is betöltött. A piacközpontok és körzeteik kézművesiparának elemzése után arra a megállapításra jutottunk, hogy a kézmüvesiparnak - termékeinek kis mennyisége és választékuk szűkössége mi-