Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
ben, de hozzáfűzte: bár azt mondja mindenki, hogy Somogyi Szapolyai exploratora, senki sem léphet fel ellene.100 A polgárok nyílt átállására ekkor még nem került sor, de már egyre nyíltabban tagadják meg az engedelmességet, és tárgyalnak Szapolyai embereivel. Bár az őrgróf ismételten parancsot adott arra, hogy Szapolyainak egy fülért se fizessenek, mégis készek voltak arra, hogy a béke megőrzése érdekében kifizessék a Czibak által követelt 4000 forintos adót. Megkísérelték ugyan a kivetett összeg csökkentését elérni, s ez ügyben Laski Jeromost kérték fel közbenjárásra, aki január 21-i levelében értesíti is a tanácsot, hogy sikerült 500 forint kedvezményt elérnie. Más forrásokból is tudjuk, hogy a gyulaiak valóban 3500 forintot adtak Czibaknak.101 De megtagadták az engedelmességet akkor is, amikor a városi hangulatot jól ismerő vámagy, nyilván árulástól tartva, elrendelte, hogy a gyulaiak a várba költözzenek, „...de civibus Gywlensibus nullus ad nos intrare voluit, praeter quam Ioannes Olah unacum uxore ac filiis suis, tanquam fidelis servitor I. D. vestrae, etiam in quibus est mihi necesse libenter in omnibus subvenit. Cum eo fuit etiam praesbiter Albertus et Ioannes Barbitonsor..." [„...Gyula polgárai közül senki nem akart hozzánk bejönni, kivéve Oláh Jánost, feleségével és fiaival együtt mint a ti I. D. [-tek] hűséges szolgája, és szívesen mindenben segít, amiben nekem szükséges. Vele volt Albert presbiter és János borbély..."] - írja a várnagy 1529. január 21-én kelt levelében.102 A város főbírája, Oláh tehát szembekerült a város vezetőivel és a polgárság zömével, s végleg elkötelezte magát az őrgróf oldalán. Valószínűtlennek tűnik, hogy a várnagyok megbízásából a megyei nemesekkel és Szapolyai embereivel több ízben tárgyaló Oláh, aki egyébként szerteágazó kereskedelmi útjai során is tájékozódhatott a valóságos erőviszonyokról, és mint bíró tisztában lehetett polgártársainak hangulatával, annyira bízott volna az őrgróf hatalmának szilárdságában.103 Elhatározásában más okoknak kellett közrejátszaniuk: adataink alapján azt gyaníthatjuk, hogy ekkor már annyira népszerűtlen volt polgártársai körében, s olyan személyi ellentétekbe keveredett, amelyek veszélyeztették városbeli pozícióját, s így kénytelen volt mindent egy lapra, az őrgróf további uralmának elég ingatag reményére felteimi. Oláht gazdagsága, a földesúr bizalmából származó előnyei, s ebből fakadó szinte teljes hatalma, az őrgrófhoz való feltétlen hűsége nyilván már korábban is ellenszenvessé tették polgártársai szemében. Most, amikor érdekeik egyre élesebb összeütközésbe kerültek földesuruk érdekeivel, ez az ellenszenv csak fokozódhatott. Az ellenzék egyik vezetőjével, Somogyi Ferenccel kitört személyi konfliktusa, az ennek kapcsán elkövetett önkényeskedései jó ürügyet szolgáltattak a városnak arra, hogy megszabaduljon tőle. 1528 végén vagy 1529 legelején Oláh János Sebestyén nevű fia megszöktette Somogyi Ferenc feleségét. A szökevények egynémely ingóságot is magukkal vittek. A férj éppen távol volt, s így nővére, Gál ispán özvegye fordult a várnagyhoz, kérve, hogy tartóztassa le Somogyinét, és hozassa vissza holmijával együtt. Amikor Somogyi hazatérve értesült az eseményekről, a városi bíróság elé idéztette Sebestyént, és a város lakói előtt követelte, hogy mint tolvajt és gonosztevőt tartóztassák le. Oláh János azonban jótállt fiáért, aki így elkerülte a börtönt. Somogyi ezen feldühödve a bírósághoz ment, és követelte, hogy tartóztassa le Somogyit, „unus ex 100 MOL Filmtár. BA. 8611. doboz. Br. Lit. 1242/2. 101 Uo. 10 673. doboz. Br. Lit. 1124/40., 1073/9. 102 Uo. 1124/40. 103 Igaz, hogy hűsége jutalmát ezúttal is igyekezett sürgősen behajtani: áprilisban egy polgártársával együtt, szolgálataira hivatkozva, egy megüresedett gyulai malmot és tisztséget kér. Uo. 9425. doboz. Br. Lit. 1065/18.
