Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
több ízben küldték különböző megbízatásokkal Czibakhoz és Szapolyaihoz, s az 1525. évi hatvani országgyűlésen is megjelent polgártársa, Somogyi Ferenc társaságában, hogy ott az őrgróf érdekében tevékenykedjen.84 Az évek során a kezdetben még a gyulai bírói tisztséghez kötött funkció mindinkább az őrgróf bizalmi embereinek, „fő jobbágyainak" (iobagiones principales)* 5 Oláh Jánosnak és Asztalnok Péternek személyéhez kötődött. Az utóbbi egy időben mint udvarbíró az őrgróf fizetett tisztségviselője is volt.86 Oláh a levelezés és a számadáskönyvek tanúsága szerint számtalan esetben tett szolgálatot az őrgrófnak; egy időben az ö feladata volt a bírságok, az elhaltak vagyonrészének, a fej- és jószágvesztésre ítéltek jószágainak, néha az adóknak beszedése is. A várnagyok és az udvarbíró jelentése mellett gyakran találjuk meg Oláh és Asztalnok beszámolóit az uradalom és a város ügyeiről, s az őrgróf is számtalan esetben adott nekik külön megbízatásokat és utasításokat. Kétségtelen, hogy Asztalnok és Oláh az őrgróf bizalmai emberei voltak, akik szolgálataik fejében különféle előnyökhöz jutottak. Lehetséges, hogy éppen a földesúr pártfogása tartotta őket éveken át a város vezető posztján. (Ennek ellentmond ugyan Oláh János bírósága a harmincas években, Czibak földesurasága idején.) De mégsem tekinthetők az őrgróf fizetett alkalmazottainak: uruk jóindulata számtalan előnyhöz juttathatta őket, de nem függtek teljesen tőle, hiszen létalapjuk kereskedőtevékenységük volt, s ennyiben alapvető érdekeik összefonódtak a gyulai polgárok érdekeivel. Még ha a birtokigazgatásban betöltött szerep egyre inkább az ő személyükhöz kötődött is, mivel a város polgárai és vezetői voltak, rajtuk keresztül fokozottabban érvényesülhettek a gyulai polgárok érdekei és törekvései. Ennek köszönhető, hogy e mezőváros polgárai nemcsak közvetve, de közvetlenül is befolyásolhatták az uradalmi tisztek és várnagyok állásfoglalását a Mohácsot követő zűrzavaros pártharcok idején. Brandenburgi György földesuraságának első másfél évtizede általában kedvező feltételeket biztosított a termelőmunkára. Bár a jobbágyok már 1524-ben is zúgolódtak a hármas - földesúri, királyi és megyei - adó ellen,87 a betelepülők nagy száma, valamint a kortársak megnyilatkozásai azt bizonyítják, hogy a Brandenburgi-birtokon kedvezőbb lehetett a jobbágyság helyzete, mint sok más földesúr fennhatósága alatt. Az udvarbíró 1524-ben arról számol be urának, hogy az uradalom eladásának híre nagy nyugtalanságot és riadalmat váltott ki a jobbágyok között. 8 Az őrgróf iránti elfogultsággal igazán nem vádolható Szerémi is megemlékezik a jobbágyok kedvezőbb helyzetéről: „...az a nagy gazember nagy fényűzéssel ivott, evett, játszott, paráználkodott; a parasztok iránt mégis nagyon igazságos volt, és megtartotta őket megterhelés nélkül. És mondták: Mi hálát mondunk, hogy ilyen jóságos urunk van, s az isten kosarában vagyunk."89 A Mohácsot követő évek politikai viharai azonban véget vetettek a viszonylag zavartalan fejlődésnek. A Ferdinánd-párti őrgróf jobbágyai a Szapolyai oldalán álló seregek egyre szorosabb gyűrűjébe kerültek; az uradalom háborús összecsapások színterévé, a lakosság házai, termése, ingóságai a különböző pártállású katonák prédájává váltak. Súlyosbodtak az adóterhek is: 1528 tavaszán a portánkénti 1 forint megyei adón kívül Szapolyainak 823 forintot, az őrgróf-84 MOL Fényképmásolatok... Br. Lit. 1057. 85 Dl. 38 030. 86 SCHERER 1938. 73. p. 87 VERESSE. 1938. 84. p. 88 MOL Filmtár. BA. 8611. doboz. Br. Lit. 1226/3. 89 SZERÉMI 1961. 55. p.
