Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
nak a rendes adókon kívül 1500 forint subsidiumot fizettek. Mindezen felül e súlyos adókkal terhelt év őszén Czibak Imre 4000 forintot követelt a gyulai polgároktól, akik ebből több mint 3500 forintot ki is fizettek. 1529 tavaszán pedig a gyulaiak arra hivatkozva kértek kíméletet földesuruktól, hogy Szapolyainak 12 000 forintot fizettek.91 A lakosság annál is nehezebben tudott eleget tenni a fokozódó adókövetelményeknek, mert az állandó harcok erősen gátolták a termelőmunkát. 1528 végén a mezővárosok lakói panaszolják, hogy a katonák fosztogatása miatt már ki sem mernek mozdulni házukból.92 A háborús viszonyok miatt egyre kockázatosabbá váló kereskedelem elé 1529 elején újabb akadály tornyosult: Budán szállítási tilalmat rendeltek el a Szapolyai uralma alá tartozó vidék felé. Ennek alapján lefoglalták egy gyulai polgár borszállítmányát is.93 A jobbágyok, és elsősorban a mezővárosi polgárok egyre inkább meggyőződtek arról, hogy távol élő földesuruktól semmi segítséget nem remélhetnek, a Ferdinánd-párti csapatok pedig védelmet nem nyújtanak számukra, hanem csupán súlyos tehertételként nehezednek rájuk. 1528 végén Békés megye nemessége nyíltan elszakadt Ferdinándtól. Az őrgróf által kinevezett alispánt nem ismerték el. November végén Szapolyai Lippára költözött, s több mint fél évig ott időzött. Feltehetően ez idő tájt erősödtek meg és váltak hangadókká a városban azok a rétegek, amelyek látva, hogy földesuruktól segítséget nem várhatnak, készek voltak Szapolyai oldalára állni. 1528 decemberében Szapolyai Laski Jeromos vezetésével sereget küldött Gyula ellen. A közvetlen ostromveszély előtt a várnagyok tanácskozásra hívták a gyulai bírót és esküdteket, és egyhangúan elhatározták, hogy néhány személyt Czibakhöz küldenek Simándra. A küldöttség tagjaiul az alvárnagyot, valamint Oláh János, Barbitonsor János és Somogyi Ferenc gyulai polgárokat jelölték ki, s lelkükre kötötték, „hogy ügyeljenek egymás hűségére". Somogyi Ferenc azonban állítólag a többi küldött tudta nélkül egymaga előrement Simándra, s elmondva küldetésük célját, Czibakot a várnagyok és az akkor Oláh János vezetése alatt álló városi tanács ellen hangolta. Somogyi később csatlakozott a Simándra érkező küldöttséghez, de vonakodott velük megjelenni Czibak előtt, aki egyébként először nem is akarta fogadni a követeket, és csak hosszas könyörgésre bocsátotta őket színe elé, de sem az átadott levélre, sem szóban elmondott kívánságaikra nem adott választ.94 Ezúttal tehát a szokástól eltérően a várnagyok nemcsak a gyulai bíró vagy a bizalmi emberek, Oláh és Asztalnok véleményét kérték ki, hanem a város hivatalos vezetőivel is tárgyaltak. Sem a tárgyalás, sem a követeknek adott megbízás tartalmát nem ismerjük, de joggal feltételezhetjük, hogy békés megegyezésre akartak jutni Czibakkal, s mindenáron el akarták kerülni a fegyveres harcot. Az említett tényeket is kizárólag a Somogyi felett 1529 májusában tartott bírósági tárgyalás jegyzőkönyvéből ismerjük,95 pedig a várnagyok és egyéb megbízottak az érintett időszakban sűrűn küldözgették jelentéseiket uruknak, melyekben újabb és újabb részletekkel gazdagították ugyan Somogyi állítólagos árulásának történetét, e küldöttségről azonban egyetlen jelentés sem emlékezett meg. Az őrgróf leghívebb szolgája, Gyulára küldött 90 MOL Fiimtár. BA. 9426. doboz. Br. Lit. 1092.; MOL Fényképmásolatok... Br. Lit. 1056/24. 91 MOL Filmtár. BA. 10 672. doboz. Br. Lit. 1044/1-4., 1036/3. 92 Uo. 1036/3. 93 Uo. Br. Lit. 1034%55. 10 673. doboz. Br. Lit. 1056/43. VERESS E. 1938. 184. p. 94 MOL Filmtár. 10 673. doboz, 1073/14. 95 Uo.
