Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
táskörébe tartozik, és csak ők hozhatnak ítéletet az ezzel kapcsolatos ügyekben, de hozzáfűzi: „...iurisdictione tarnen et potestate nostra et eorum (ti. nostrorurr » officialium, ... in talibus ab antiquo servari solutis salvis remanentibus" [,,...a törvénykezés i pedig és a mi hatalmunkra, és az ő /ti. a mi/ tisztjeik hatalmára nézve .. .az olyanokban /jof jkban?/ régtől fogva megőriztetni megmaradva szabadságban és épségben"! Hogy e megszc. ítás mire vonatkozik, nehéz elképzelni, annál is inkább, mert úgy tűnik, a bíró hatásköre még a fej- és jószágvesztési ügyekben sem volt korlátozva. Ezekkel kapcsolatban ugyanis ; kiváltságlevél csupán azt mondja ki, hogy „in tali casu hoc nobis reservandum decrevimus" [„azt határoztuk, hogy ilyen esetben ez részünkre femitartandó..."], hogy sem a bíró, sem a tisztek nem rendelkezhetnek az elkobzott javakkal, hanem a bűnösnek egy aranyforint lefizetése esetén jogában áll a földesúrhoz folyamodni kegyelemért. A bíró köteles az elítélt vagyonát lefoglalni, és azt a földesúr döntéséig megőrizni. Corvin szigorúan megtiltotta a tiszteknek, hogy a pásztorokat elfogják és zaklassák, felettük is csak a bírónak és esküdteknek volt ítélkezési joga. Sőt még az éjjeli gonosztevők felett is ők ítélkezhettek, ha a várnagyok valamely oknál fogva vonakodtak igazságot tenni, s ilyen esetekben a városi bíróság halálos ítéletet is hozhatott, sőt azt végre is hajtathatta. A mezőváros polgárai teljesen szabadon rendelkezhettek vagyonukkal. Az örökösök nélkül elhaltak vagyonának kétharmada az egyházat és a szegényeket, egyharmada pedig a várost illette. E kiváltságukat azonban később Brandenburgi György megváltoztathatta, ugyanis az 1524. évi számadáskönyvben az alábbi bejegyzés olvasható: „Iuxta contenta literarum privilegialium oppidi Gyula ex rebus cuiusdam mortui, Ladislai Pellificis domino Illustrissimo pro tertia parte rerum provenerunt fi. XXVIII." [„Gyula város kiváltságlevélének tartalma szerint egy bizonyos László nevű elhunyt szűcs javaiból a méltóságos úrnak a javak harmadrészéért jár 28 forint."]79 Amint látjuk, a gyulai tanács már a 15. század végén is széles körű önkormányzati jogokkal rendelkezett. Brandenburgi György földesurasága idején azonban hatásköre nemcsak a mezőváros belső ügyeire terjedt ki, de erős befolyást gyakorolt az uradalom igazgatására s a vár ügyeinek intézésére is. Az őrgróf már az 1520. évi birtokigazgatási utasításban elrendelte, hogy a gyulai bíró vegyen részt a tisztek havonkénti elszámoltatásában, sőt az utasítás egyik példányát is a bírónál helyezte letétbe.80 S valóban, Ahorn János udvarbíró elszámoltatásánál 1528-ban részt vett Oláh János akkori főbíró és Asztalnok Péter gyulai polgár. Sadobrich Péter vámagy 1528. évi konvenciójában külön pont írta elő, hogy szükség esetén éljen Oláh János és Asztalnok Péter gyulai bíró, illetve esküdt tanácsával.81 A várbeli tisztek számos esetben hivatkoznak arra, hogy fontos ügyekben a fentiek tanácsát kikérték, s velük együtt hoztak döntést, így Sadobrich várnagy 1527-ben a két említett polgár tanácsára nem engedte szabadon a fogságban tartott Horváth Pétert. 1528-ban az udvarbíró jelenti, hogy a várnagyokkal és Asztalnok Péter és Oláh János consiliariusokkal együtt úgy döntött, hogy jobb lesz a subsidium beszedését nyugalmasabb időre halasztani. A vámagy velük tanácskozza meg a Békés János alvárnaggyal kötendő szerződés feltételeit is.82 Czibak Imre támadása idején a várnagyok a gyulai bíróval és esküdtekkel tartott tanácskozás döntése alapján küldtek küldöttséget Czibakhoz.83 Oláh Jánost 79 MOL Fényképmásolatok... Br. Lit. 1057. 80 MOL Filmtár. BA. 8611. doboz. Br. Lit. 1055/19. 81 Uo. 10 673. doboz. Br. Lit. 1126/16., 9425. doboz. Br. Lit. 1056/10. 82 Uo. 8611. doboz. Br. Lit. 1226/8., 20., 28. 83 Uo. 10 673. doboz. Br. Lit. 1073/13-14.
