Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
lasztást, 50 forint büntetés terhe mellett. " A lemondás az önkormányzati jog gyakorlásáról minden bizonnyal annak tulajdonítható, hogy a kiéleződött helyzetben senki sem akarta vállalni a város vezetésének terhes és kényes feladatát, mely nem a város ügyeinek intézését, hanem csupán a tiszttartó utasításainak végrehajtását jelentette.73 Az ellenállás e formája kétségtelenül hatékony lehetett: az apátnő szigorú parancsa, a kilátásba helyezett elég magas büntetés mutatja, hogy a földesúri tisztek nem boldogultak az önkormányzati szervek közreműködése nélkül, s a hivatkozás az apácák jövedelmét ért tetemes kárra azt sejteti, hogy nélkülük még az adó beszedése sem ment simán. A mezővárosi önkormányzat fontos szerepét a város érdekeinek és jólétének védelmezésében Gyula 16. század eleji története bizonyítja a legékesszólóbban. A gyulai uradalomnak a 16. század első feléből fennmaradt, szinte páratlanul gazdag forrásanyaga74 bőséges adatokat tartalmaz az oppidum életéről, a városi igazgatás módszereiről és hatásköréről, a lakosság és a vezetők ellentéteiről is. Éppen ezért a gyulai viszonyok részletesebb ismertetésével kiigazíthatjuk, finomíthatjuk a többi mezőváros töredékesen fennmaradt forrásainak szórványos adataiból alkotott képet. Gyula a 15. század végén, a 16. század elején az ország legnépesebb, legnagyobb mezővárosai közé tartozott. Gyors ütemű fejlődését kedvező földrajzi helyzete is elősegítette: a város a Budáról Lippa felé vezető út fontos csomópontja volt. Vásárát már egy 1384-ben kelt oklevél is említi.75 További fellendülésében nagy szerepet játszott, hogy a 14. század végétől új földesurai, a Losoncziak e várost tették meg székhelyüknek, az uradalom központjának. 1510-ben a gyulai uradalom Brandenburgi György tulajdonába került. A Budán, majd az 1520-as évektől Ansbachban tartózkodó őrgróf tisztjeitől pontos számadást és részletes tájékoztatást követelt az uradalom minden ügyéről. így ezekből az évekből gazdag adatanyag maradt fenn a mezőváros életéről is. Gyulán a 16. század elején 364 adózó háztartást írtak össze; ha ehhez hozzászámítjuk a más földesurak fennhatósága alatt élőket, valamint az összeírásban fel nem tüntetett zselléreket, a város lélekszáma mintegy 2000-2500 főre becsülhető.76 A népesség koncentrációjára jellemző, hogy a 36 faluból és 3 mezővárosból álló uradalom össznépességének több mint egynegyede (27%), az iparosoknak pedig csaknem a fele (47%) Gyulán élt.77 A foglalkozásnevek alapján a lakosságnak mintegy 28%-a kézműiparral és kereskedelemmel tartotta fenn magát, s a nevek alapján 20 iparág létére következtethetünk. Ez azt bizonyítja, hogy Gyula a kézműipar fejlettségét és differenciáltságát tekintve is az ország legjelentősebb mezővárosai közé tartozhatott. Polgárainak jogait és önkormányzati hatáskörét 1496-ban Corvin Jánostól nyert kiváltságlevelük szabályozta.78 A lakosság a census fizetésén és némi fuvar- és karbantartási robotterhen kívül minden egyéb adó és szolgáltatás alól mentességet élvezett. Bíráskodási joguk elég széles körű lehetett: a kiváltságlevél kimondja, hogy a vásárfelügyelet a bíró és az esküdtek ha-72 Dl. 21 564. 73 A nem sokkal később lezajlott események megerősítik feltevésünket, hogy terheik növekedését és elnyomásuk súlyosbodását a tiszttartó önkényének tulajdonították, s rajta töltötték ki bosszújukat. (Dl. 21 967, 21 991, 22 090.) 74 Lásd BORSA 1964. 75 KARÁCSONYI 1896.1. 247. p. 76 MOL Fényképmásolatok... Br. Lit. 1056/21, 22, 30. Dl. 37 884. 77 Uo. 78 MOL Lib. Reg. III. 464-466. p.
