Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
gyűrűvel fogták körül a várat és a várost, s egyre mélyebben hatoltak be az uradalom területére is. A Temesvárról, Lippáról, Aradról, valamint az időközben Feltóton, Ottlakán és Jánosházán épült palánkokból ki-kiesapó törökök nagy pusztítást okoztak, s a vár is kiállóit néhány kisebb támadást. Keleten a török hatalma a Tiszáig, észak felől Szolnokig terjedt, s végül csupán Várad felé maradt szabad kijárás. A lakosság egyaránt szenvedett a török portyáktól, az erdélyi-pártiak betörésétől s a védelmére rendelt zsoldosok fosztogatásaitól. A zsoldot rendszertelenül, többnyire nagy késéssel kapó császári katonák pusztításának méreteire jellemző, hogy dúlásuk nyomán Gyulán 1552-ben 200 ház állt lakatlanul.58 Az 1553-ban kiküldött császári bizottság közel 15 000 forintra becsülte a várőrség által okozott kárt, s ebből csak a gyulaiaktól elvett széna és gabona, a tőlük elhajtott állatok, valamint elpusztított házaik és gyümölcsöseik értéke meghaladta a 3500 forintot.59 A török támadásokat és a zsoldosok dúlását követő menekülés és pusztulás méreteit igen jól tükrözik az 1550-es évek elején készült portális összeírások.60 Az uradalom 29 tartozékában (amelyek korábbi portaszámát is ismerjük) az 1526. évi 653-ról 423-ra csökkent a porták száma 1553-ban. Az összeíró minden helységnél a portaszám mellé bejegyezte: „alii pauperes et desertae" [a többi szegény és elhagyott]. Feltehetően nem az elmenekültek, hanem az elszegényedettek lehettek túlsúlyban. Ezek a tönkrement gazdaságok elég gyorsan adóképessé váltak, mert 1555-ben a portaszám az ekkor már adómentességet élvező Gyula nélkül is meghaladta az 1526. évit. Ilyen volt az uradalom állapota a második vizsgált időmetszet idején, az 156l-l563-as években. A második időmetszet vizsgálatának alapjául szolgáló forrásaink - az urbáriumok, dézsmajegyzékek, portális összeírások, jövedelemkimutatások - sokkal nagyobb és részben más területen élő, nagyobb számú adófizetőről adnak hírt, mint az 1520-as évekből származók. Az 1525-ben felsorolt tartozékok egy része időközben más földesurak kezére került, más része puszta lett, viszont ideiglenesen az uradalomhoz csatolták a csanádi püspökség több birtokát, a Varkocs Tamás hűtlensége, valamint a Jakcsics család magvaszakadtéval a kincstárra szállt birtokokat, több kun falut és más gazdátlanul maradt helységeket. Ezeket nem tekinthetjük az uradalom szerves tartozékainak, s mivel róluk század eleji összehasonlító anyaggal sem rendelkezünk, célszerűbbnek látszott a vizsgálatot csak az uradalom állandó tartozékaira korlátozni. Hasonlóképp jártunk el a dézsmajegyzékek és dikális összeírások feldolgozásakor is, ugyanis a vizsgált időszakban a várnagyok 6 megye adóját fordíthatták a vár fenntartására, s hasonlóan széles területre terjedt ki a tizedbérlet is. Ebből a korszakból csak 2 mezővárosról, Békésről és Simándról maradt fenn feldolgozásra alkalmas forrásanyag. Gyula ugyanis 1553-tól teljes adómentességet élvezett, s így lakóit sem az urbáriumok, sem a dézsmajegyzékek nem sorolják fel. Az uradalomban élő jobbágyok számát több egymást követő évből származó, eltérő számadatokat tartalmazó forrásból állapíthatjuk meg. A legkorábbi a jobbágyokat név szerint 58 „Per servitores Regiae Majestatis plusquam ducentae domus sunt desertae..." [„Őfelsége szolgái /támadása miatt/ több mint 200 ház maradt üresen..."] MOL Conscriptiones portarum. A. 2619. 59 Staatsarchiv Wien. Hungam. Fasc. 425. 60 MOL Conscriptiones portarum. A. 2619, 2684.
