Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
felsoroló 1559. évi urbárium, ezt követik az 1561. évi kilenced- és tizedjegyzékek. 1562-ből két tized- és egy kilencedjegyzék, 1563-ból pedig egy-egy összeírás maradt fenn.61 Mivel jellegében az urbárium tekinthető a censusj egy zekékhez legközelebb állónak, az adózó háztartások számában a három évtized alatt beállott változást e két forrás összehasonlítása érzékelteti a legjobban. Az 1527. évi censusjegyzék 24 faluban 533 adózó háztartást, az 1559. évi urbárium 22 faluban 792 jobbágyot, 61 zsellért és 1 libertinust tartott számon. Ha leszámítjuk a zselléreket, akiknek számát 1527-böl nem ismerjük, a jobbágyok száma 36%-kal emelkedett. A mindkét forrásban szereplő 20 helység adózóinak száma 1527-ben 453 volt, 1559-ben pedig 681 jobbágyot és 61 zsellért írtak össze. A növekedés a zselléreket leszámítva 50%-os. Tehát az 1550-es években leírt pusztulás és elnéptelenedés után az elmenekültek nagyrészt visszatértek, az elszegényedett parasztok helyreállították gazdaságukat, s a lakosság számát még jócskán szaporíthatták a török elől menekülők is. Az adófizetők számának ilyen arányú növekedése három évtized alatt nem meglepő, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a szomszédos területek már török hódoltság alatt állottak. Elgondolkoztató azonban az a növekedés, amit a dézsmajegyzékek számszerű adatai az 1561-63 között eltelt rövid időszakra jeleznek. Az urbáriumban és mindhárom évi dézsmajegyzékben szereplő 17 falu adózóinak száma az 1561. évi dézsmajegyzékek alapján 22, az 1563. évi alapján pedig 35%-kal volt több az urbáriumokban összeírottakénál. A terménnyel adózók száma 1561-ben csaknem megegyezett, 1563-ban pedig nem egész 10%-kal volt több az urbáriumban összeírt jobbágyok számánál, ugyanakkor az urbáriumban nyilvántartott 41 zsellérrel szemben az 1561. évi dézsmajegyzék 160, az 1563. évi pedig 194 keresztény pénzt fizetőt vett számba. A mezővárosi adózók számát 1559-ből nem ismerjük.62 1 561-ben Békésen 86 gazda rótta le terményben a tizedet, 1563-ban pedig 120 terménnyel és 302 pénzzel adózót írtak össze. Simándon 1561-ben 102, 1563-ban 128 terménnyel és 80 pénzzel adózó neve maradt fenn. Ha leszámítjuk az 1561-ben össze nem írt pénzzel adózókat, a szántógazdálkodást folytatók száma két év alatt Békésen 40, Simándon 25%-kal növekedett volna.63 Az adózók számának ilyen arányú növekedése önmagában is kétesnek tűnik, egyéb forrásaink pedig egyenesen ellentmondanak ennek. Miksa például 1561. november 20-án megrója Kerecsényi várkapitányt, mert kegyetlen bánásmódja miatt a hírek szerint 8000 jobbágy hagyta volna el az uradalom területét, és költözött részben hódoltsági területre, részben a „lázadók" fennhatósága alá.64 Még ha az elmenekültek száma erősen túlzottnak tűnik is, ez az adat arra utal, hogy inkább az elköltözés, mint a betelepülés tendenciája lehetett ez időben erősebb. Az adózóképesség csökkenésére pedig jellemző, hogy a Gyulára küldött királyi biztosok 1564 tavaszán jelentették, hogy bár az ellenség a népet a legnagyobb 61 MOL U. etC. 104/85,68/37. Regesta decimarum Békés és Zaránd megye. Az egyik tizedjegyzék keltezetlen, utólag 1560-ra datálták. Az ebben szereplő nevek száma, valamint a terméseredmények szinte kivétel nélkül megegyeznek az 1561. évi kilencedjegyzék adataival, így joggal tekinthetjük az 1561. évi tizedjegyzéknek. 62 Az 1559. évi urbárium a falvakkal ellentétben nem sorolja fel a mezővárosok lakóit. A gyulaiaknál e hiányt teljes adómentességük indokolja. Békés és Simánd esetében az összeíró saját állítása szerint azért nem írta össze az adófizetők számát vagy neveit, mert a polgárok a török dúlása és a kíméletlen adók következtében a legnagyobb szegénységbe süllyedtek. Feltehetően azért sem tartotta lényegesnek felsorolásukat, mert mindkét város egy összegben fizette a censust: Békés 150, Simánd pedig 40 forintot. 63 Az adófizetők számánál az általában több nevet tartalmazó tizedjegyzékeket vettem alapul. A tizedjegyzékből hiányzó helységek adatait a kilencedjegyzékből pótoltam. 64 VERESS E. 1938. 345. p.
