Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
csak Gyulán száz olyan, aki 100 forint censust fizethetne. Testvére, Patócsi Ferenc élt is e lehetőségekkel, mert halálakor 1000 forinttal tartozott a gyulai polgároknak.52 A húszas évek végén megbénult kereskedelmi élet is újra fellendült. A gyulaiak még Buda és Szeged eleste, a Duna-Tisza köze török kézre kerülése után is nagy tételekben hajtották marháikat ki az országból. 1542-ben „Blasius literátus Pestiensis, nunc in Gyula commorans..." [,,a Balázs nevű pesti deák, aki most épp Gyulán tartózkodik..."] 385 ökör után fizetett vámot. 1552-ben Ferdinánd a gyulai polgárok súlyos káraira és veszteségeire tekintettel a 720 kihajtott marhájuk után fizetendő harmincadból 200 forintot, 1553-ban ismeretlen számú állat vámjából újabb 200 forintot engedett el.53 Nagy kereslet mutatkozott az uradalom területén tenyésztett lovak iránt is. 1535-ben Brandenburgi György Oláh János gyulai bírót bízza meg azzal, hogy 8 jó igáslovat szerezzen és küldjön számára Budán át Bécsbe vagy Boroszlóba. 1553-ban Ferdinánd vásároltat Horváth Bertalan gyulai kapitány útján 100 lovat.54 A várkapitányok is tekintélyes jövedelemhez jutottak a részben az uradalomban tenyésztet, részben zsákmányolt állatokkal folytatott kereskedelem révén. Mágócsi Gáspár több ízben szállított hátas-és igáslovakat a váradi püspöknek és Nádasdy Tamásnak. Utóbbi állandó vásárolója volt a gyulai állatállománynak; 1557-ben Mágócsi kapitány arról értesíti, hogy ez idő szerint hátaslova nincsen, de igáslovakat rövidesen küld. 1561 őszén Kerecsényi László várkapitány 200 ökröt küldött Nádasdynak, és azt ígérte, hogy rövidesen útnak indít egy 50-60 lóból álló szállítmányt. Nádasdy Tamásné még akkor is Gyulán kerestetett lovat Nádasdy Kristóf részére, amikor a várat 1566-ban már körülfogta a török, s így megbízottja csak arról értesítheti: „...oneyt lovat hozni teljességgel reméntelen".55 A külkereskedelmi kapcsolatok élénkségére utalnak a pozsonyi harmincadkönyv adatai. 1545-ben például 35 gyulai kereskedő hozott be többnyire a pozsonyi harmincad filiáléin keresztül 9900 kést, több mint 50 vég különféle posztót, 600 süveget, 1200 kaszát és 143 forint értékű egyéb fémárut, 9 láda narancsot, 500 forint értékű rövidárut, fűszert és más portékát, összesen 7350 forint értékben.56 Gyula jelentőségére, gazdagságára, lakóinak nagy számára jellemző, hogy Castaldo tábornok 1552 áprilisában többek között azzal indokolja Ferdinándnak a vár megvételének fontosságát, hogy a hírek szerint Gyula háromszor akkora, mint Debrecen s a városból egymagából 10 000 forintjövedelemre számíthatnak. (Előző napi jelentésében még azt írta ugyan, hogy Patócsi szerint Gyula másfélszer nagyobb Debrecennél.)57 Kétségtelen, hogy Patócsi a vételár növelése érdekében, Castaldo pedig azért, hogy minél előnyösebbnek állítsa be a vételt, eltúlozta Gyula nagyságát és gazdagságát, de már az is figyelemre méltó, hogy az ország egyik legnagyobb mezővárosához hasonlítják. A város és az uradalom rövid felvirágzása hamarosan véget ért. Az 1551-ben meginduló török támadás célpontjai a Maros menti várak voltak, s ezek elestével Gyula elsőrendű fontosságú startégiai ponttá vált. A megvételéért már korábban megkezdett tárgyalások megújultak, s 1552-ben a vár és uradalom kincstári kezelésbe került. Ez időtől a törökök egyre szorosabb 52 Uo. 10 672. doboz. Br. Lit. 1034/55, 10 673. doboz. Br. Lit. 1056/48, VERESS E. 1938. 184. p. 53 MOL 1526 utáni gyűjtemény. Városi és Kamarai iratok. Fol. Lat. 930. 77. r.: VERESS E. 1938. 195, 239. p. 54 MOL Filmtár. BA. 8611. doboz. Br. Lit. 1070, 10 672. doboz. Br. Lit. 1034, Hofkammerarchiv Wien, Hoffinanz Ungarn, 1553. ápr. 4. 55 VERESS E. 1938. 272., 346., 421. p.; SCHERER 1938. 165. p. 56 MOL 1526 utáni gyűjtemény. Városi és kamarai iratok. Fol. Lat. 930. 57 VERESSE. 1938. 180. p.
