Bácskai Vera: Városok és polgárok Magyarországon I. - Várostörténeti tanulmányok 9/1. (Budapest, 2007)
A mezőváros problematikája
elfogultsággal igazán nem vádolható Szerémi György is megemlékezik a jobbágyok kedvezőbb helyzetéről: „...az a nagy gazember nagy fényűzéssel ivott, evett, játszott, paráználkodott; a parasztok iránt mégis nagyon igazságos volt, és megtartotta őket megterhelés nélkül. És mondták: Mi hálát mondunk, hogy ily jóságos urunk van s az isten kosarában vagyunk."4 A Mohácsot követő évek politikai viharai azonban véget vetettek e viszonylag zavartalan fejlődésnek. A Ferdinánd-párti őrgróf jobbágyai a Szapolyai oldalán álló seregek egyre szorosabb gyűrűjébe kerültek, az uradalom háborús összecsapások színterévé, a lakosság háza, termése, ingósága a különböző pártállású katonák prédájává vált. Súlyosbodtak az adóterhek is: 1528 tavaszán a megye a portánkénti 1 forintos adót olyan kíméletlenül hajtotta be, hogy még a tűzkárt szenvedettek kétévi adómentességét sem tartották tiszteletben.47 Nem sokkal előtte Szapolyainak fizettek 823 forintot, és az őrgróf is behajtotta rajtuk az 1500 forint subsidiumot annak ellenére, hogy tisztjei a pártharcokra, egyenetlenségre és a lakosság szegénységére hivatkozva nyomatékosan javasolták az adó beszedésének elhalasztását.48 Mindezen felül 1528 őszén Czibak Imre 4000 forintot követelt a gyulai polgároktól, akik ebből több mint 3500 forintot kifizettek. 1529 tavaszán a gyulaiak arra hivatkozva kérnek kíméletet földesuruktól, hogy Szapolyainak 12 000 forintot fizettek.49 A fokozódó adókövetelményeknek annál is nehezebben tudtak eleget tenni, mert az állandó harcok erősen gátolták a termelőmunkát. 1528 végén a mezővárosok lakói panaszolják, hogy a katonák fosztogatása miatt már ki sem mernek mozdulni házaikból, mert aki kimegy a határba vagy a szőlőbe, annak elveszik szekerét, lovait, s különféle bántalmazásnak van kitéve.50 A háborús viszonyok miatt amúgy is egyre kockázatosabbá váló kereskedelem elé 1529-ben újabb akadály tornyosult: Budán szállítási tilalmat rendeltek el a Szapolyai uralma alá tartozó vidékekre. Ennek alapján 1529 tavaszán a budai várnagy lefoglaltatta Filléres László gyulai polgár 18 hordó borát, s a várnagyoknak csak hosszas tárgyalások után sikerült 15 hordót visszaszerezniük, és elérniük, hogy a kereskedők a várnagyok igazolása alapján élelmet szállíthassanak az uradalom területére. 1 A jobbágyok, de elsősorban a mezővárosi polgárok egyre inkább meggyőződtek arról, hogy távol élő földesuruktól semmi segítséget nem remélhetnek, a Ferdinánd-párti katonaság pedig védelmet nem nyújt számukra, hanem súlyos tehertételként nehezedik rájuk. Adatok bizonyítják, hogy a gyulaiak elég hamar felismerték: egyetlen kiút számukra, ha mihamarabb az egész környéket uraló Szapolyai fennhatósága alá kerülnek. E Szapolyai-párti rétegnek nagy szerepe volt abban, hogy 1530-ban a vár és az uradalom viszonylag simán került Czibak Imre kezére. Czibak, majd halálát követően unokaöccsei, Patócsi Miklós és Ferenc földesurasága alatt viszonylag békés korszak köszöntött a gyulaiakra. A fellendülést érzékelteti, hogy 1535-ben Szapolyai 30 ezer forintért akarta eladni az uradalmat Verböczinek, s e vételár nem is tekinthető túlzottnak, hiszen 1538 nyarán csupán a taksa összege 6000 aranyra rúgott. Ugyanebben az időben Patócsi Miklós azt állította, hogy száz olyan jobbágya van, aki 1000 forintot adhatna, és 46 SZERÉMI 1961. 55. p. Branbenburgi számos utasításban és levélben intette tisztjeit mérsékelt bánásmódra a jobbágyokkal. Ezek az intelmek nem tekinthetők puszta szavaknak, hiszen az őrgróf emlékezhetett az 1514. évi parasztfelkelésre, melyben az uradalom lakói elég nagy szerepet játszottak. 47 MOL Filmtár. BA. 9426. doboz. Br. Lit. 1092. 48 MOL Fényképmásolatok. Br. Lit. 1056/24. Filmtár BA. 9426. doboz. Br. Lit. 1092. 49 Uo. 10 672. doboz. Br. Lit. 1044/1-4, 1036/3. 50 Uo. Br. Lit. 1036/3. 51 Uo. 10 672. doboz. Br. Lit. 1040/11. 10 673 doboz. Br. Lit. 1127/50.