Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 87 ran szubvencióként ítélte oda, vagyis egyes vállalatok állami támogatása eszközének tekintette. Sérelmezték egyes állami gyárak tisztességtelen versenyét, miután a kormány a pályázatok során beérkezett legolcsóbb ajánlatot gyakran felkínálta az állami gyáraknak.223 Végül a GYOSZ számos szaktanácskozás eredményeképpen megfogalmazta saját törvényjavaslatát, amely nemcsak a részletes javaslatot tartalmazta, hanem a végrehajtási utasítást és a részletes indoklást is. A törvényjavaslat, amelynek végleges változata 1905 júliusában jelent meg, kiterjedt gyakorlatilag az összes nem magánjellegű intézményre; kimondta, hogy közszállítás csak magyar állampolgárnak adható, az ettől való eltéréshez szükséges a közszállítási hivatal engedélye; pontosan szabályozta a pályázatok és versenytárgyalások módját, illetve mellőzésének lehetőségét. A 12 paragrafusból álló törvényjavaslatot 106 pontos végrehajtási utasítás követte, amely foglalkozott a pályázati hirdetéseknél követendő eljárással, az ajánlatok kellékeivel, a beérkezett ajánlatok tárgyalásával, az odaítéléssel, a szerződések kellékeivel, teljesítésével és ellenőrzésével, a megrendelés felosztásánál követendő elvekkel, a közszállítási hivatallal és a közszállítási kataszterrel.224 A GYOSZ választmánya az akció egyik fontos elemeként 1904 októberében kötelezővé tette tagjai számára a hazai beszerzést.225 A kormány már említett emlékirata szintén foglalkozott a közszállítások kérdésével, amit az iparfejlesztés „egyik leghathatósabb eszközének” nyilvánított. A javaslatok azonban terjedelmükben és mélységükben is messze elmaradtak a GYOSZ akciójától.226 A hazai burzsoázia vezető körei a századfordulón a közszállításokhoz hasonlóan egyre nagyobb figyelmet fordítottak a hadseregszállítás kérdésére is. Weiss Berthold hosszabb újságcikkben elemezte a magyar ipar és a közös hadsereg viszonyát. Bár messze nem kielégítőnek, mégis örvendetesnek tartotta a változásokat, a továbblépést ugyanakkor nemcsak a hadügyminisztériumtól várta, hanem legalább annyira a magyar iparosoktól is. A tengerészeti megrendelések elmaradásának hátterében, amit Magyar- országon különösen sérelmeztek, szerinte nem a haditengerészet közömbössége volt keresendő, hanem a lehetőségek hiánya: „Stemeck tengernagyban,227 éppúgy, mint a tengerészet mostani vezetőjében, Spaun tengernagyban228 megvolt a hajlam a magyar ipar támogatása és fejlesztése iránt, de mit 223 A közszállitások ügye 1. 1904-1905. 224 A közszállítások ügye A. 1904-1905. 225 GYOSZ Közlemények, 1904. 13. 8-9. p. 226 Emlékirat az iparfejlesztésről 1904. 23-27. p. 227 Maximilian Daublebsky von Stemeck zu Ehrenstein (1829-1897) a k.u.k. tengerészet parancsnoka volt. 228 Hermann von Spaun (1833-1919) 1898-1904-ig töltötte be ugyanezt a tisztséget.