Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
88 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában ért, vagy mit ér e hajlam, mikor a legjobb akarat mellett sem volt meg a lehetőség, hogy ők a magyar iparnak valamit juttassanak.”229 A hadügyminiszter már 1899-ben biztosította a delegációt, hogy Magyarország a felemelt kvóta arányában fog megrendelésekből részesedni, és az újabb szerződések megkötésénél igénybe veszik a magyar kereskedelemügyi miniszter közbenjárást.230 1900-ban újabb ígéretet tett a kvótaarány figyelembevételére és az új magyar gyárak bevonására.231 Végül még ugyanebben az évben megszületett a hadügyminiszter és a magyar kereskedelmi miniszter megállapodása a hadseregszállításokról. Ez kimondta, hogy Magyarország lehetőség szerint minden cikknél megkapja a kvóta arányának megfelelő részt, a hadügyminiszter törekszik ezt a már fennálló szerződéseknél is megvalósítani, a legolcsóbb osztrák árat felkínálják a magyar jelentkezőknek, s csak akkor ítélik oda az osztrák félnek, ha ez nem jár sikerrel. A szerződés magában foglalta a delegáció előző évi határozatát, amely szerint a hadügyminiszter köteles minden évben cikkenként kimutatást készíteni a magyar kereskedelmi miniszter számára s annak esetleges észrevételeit figyelembe venni, az érvényes szerződések meghosszabbítását pedig szintén a kereskedelmi miniszter véleményétől teszi függővé. A hadügyminiszter megrendelést biztosít a magyar iparnak az új tábori ágyúk beszerzésénél, az egyes katonai egységek kötelesek szükségleteiket lehetőség szerint állomáshelyükön fedezni, a magyar szállítók számára kötelező a hazai beszerzés, a megrendelések odaítélésénél részvénytársaságokkal szemben az egyéni cégek előnyben részesülnek; a hadügyminisztérium csak korlátozott mértékben vesz igénybe fegyencmunkát. A hadügyminiszter kötelezettséget vállalt, hogy a három alap termékcsoportnál (posztó, pamut és len, bőr) a megrendelések 34,4%-át a magyar iparnak juttatja. A megállapodás rendelkezései kiterjedtek a haditengerészetre is.232 A megállapodás számos kitételéből következett, hogy a magyar ipar ezt követően sem részesülhet a kvótának megfelelő megrendelésben, hiszen előírta a „lehetőségek” figyelembevételét, ami csak a versenyképes iparágak számára jelentett megnyugtató megoldást. így a hadügyminisztérium 1901-es, több mint 320 millió értékű megrendeléseiből a magyar ipar 31,6%-kal részesedett, a haditengerészet közel 46 millió koronás megrendeléseiből viszont csak 13,58%-kal.233 Ezt állapította meg a magyar delegáció is, amely ennek megfelelően 1902-es határozatában „utasítja tehát a közös hadügyminisztert, hogy tegyen oly intézkedéseket, hogy a hadsereg és a hadi tengerészet ellátásában és felszerelésében a hazai termelés és ipar a kvóta arányában részesüljön, és hogy Magyarország azon iparágakban, amelyek229 Honi Ipar, 1900.5. 230 Kübi. 1899. 19. 231 Kübi. 1900. 11. 232 A m. kir. kormány 1901.69-71. p. 233 Kübi. 1903. 24.
