Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
86 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában amely nem is gyártott kábeleket, így azokat mégis az említett német cég charlottenburgi gyárától rendelte meg, jelentős haszonra számítva az egyszerű viszonteladási üzlet révén.218 A Turul temesvári cipőgyár, amely „Pártoljuk a magyar ipart” jelszóval hirdette termékeit, jelentős állami támogatást kapott, amíg ki nem derült, hogy a Turul védjegy a mödlingeni gyár cipőit díszíti.219 A Honi Ipar a közszállításoknál a szakszerűtlen és teljesen decentralizált, így nem egységes követelményeket támasztó átvételre panaszkodott. Sérelmezte, hogy az állam a pályázatoknál az ajánlattevőket használja fel az árak leszorítására.220 Ugyanakkor a Bund, az osztrák nagyipar érdekképviselete tiltakozott az osztrák kormánynál, hogy Magyarországon a közszállításoknál hátrányban részesítik az osztrák ipart, ami sérti a vám- és kereskedelmi szerződést.221 1901-ben a kormány a Kereskedelmi Minisztérium ügykörébe utalta a közszállításokkal kapcsolatos igazgatási teendőket. Ez az adminisztratív intézkedés nem jelentett tényleges változást a közszállítások terén. Ugyanakkor a GYOSZ - megalakulása után közvetlenül - átfogó akciót kezdeményezett a közszállítások rendezésére. Sérelmezték az indokolatlan külföldi beszerzéseket, s 1902. december végén átiratot intéztek a GYOSZ összes fiókjának elnökéhez, amelyben tájékoztatást kértek minden közszállítási sérelemről.222 A begyűjtött adatok alapján nyilvánosságra hozták az állami intézmények külföldi beszerzéseit. Követelték a közszállítások átfogó reformját, amelynek alapelve, hogy a közszállítás nem könyöradomány, hanem szerződéses viszony. A GYOSZ - és általában a hazai burzsoázia joggal kifogásolta a fennálló gyakorlat számos elemét. Sürgősségre hivatkozva gyakran nem tartották be a pályázásra biztosított 30 napos határidőt, a kiírások sokszor nem határozták meg a szükséges mennyiséget; a pályáztató nem minden esetben biztosította a pályázatok titkosságát, így a konkurencia tudomást szerezhetett a pályázási szándékról, nem voltak megfelelőek a minőségi követelmények, eltértek a kereskedelmi szokásoktól, lassú volt az ügyintézés, a fennálló rendelkezések ellenére a várakozási idő nem ritkán 7-8 hónapot tett ki, az anyagvizsgálat szakszerűtlen, az anyagátvétel pedig rendezetlen volt, hiányos az ellenőrzés, ami lehetővé tette külföldi áruk hazaiként való eladását, a beszerzési források konkrét előírása szűkítette a versenyt. A GYOSZ szerint ezért vissza kell térni a korábbi gyakorlathoz, amely szerint 10%-os ráfizetéssel is magyar vállalat kapja a megrendelést. A fenti alapelvnek megfelelően a GYOSZ kezdettől fogva elutasította, hogy a kormány a közszállítást gyak218 Magyar Pénzügy, 1900.46. 219 Magyar Pénzügy, 1901.21. 220 Honi Ipar, 1900.8. 221 Honi Ipar, 1900. 16. 222 GYOSZ Közlemények, 1902. 5. 27-29. p.
