Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 79 A kormány iparpolitikája egyre szélesebb körben váltott ki ellenállást. Az egyes jelenségek bírálatát felváltotta az átfogó kritika. így Sugár Ottó egyenesen Baross szellemét idézte meg: „Magyarországon most sincs iparpolitika. Mert egységes terv szerint kidolgozott iparpolitika, mely kiterjedt volna az iparalkotások egész terrénumára, mely koncentrálta volna az iparpártolás összes szálait egy tényező kezében, sohasem volt Magyarországon. Baross megteremtette egy ilyen iparfejlesztési politika alapját, de utódai elhagyták ezt az alapot, nem okultak az ő útmutatásaiból és rátértek az ötletszerű kapkodás mezsgyéjére.”197 A gazdasági visszaesés még inkább felszínre hozta az ipar- fejlesztés koncepciótlanságát. Ezt fogalmazta meg a miskolci kereskedelmi és iparkamara évi jelentése: „Az állami támogatás csak járulékos lehet, de nem alapozás, melyre az épületet felrakhatják [...] A hazai iparnak adható állami kedvezményekről szóló törvény rendelkezései kedvezőtlen gazdasági viszonyok mellett nem érvényesülnek.”198 A GYOSZ már röviddel létrejötte után, 1902 őszén nagyobb akciót indított az 1899. évi 49. törvénycikk módosítása érdekében, amelynek legfőbb fogyatékosságát abban látták, hogy nem foglalkozott a közszállításokkal. Felhívással és kérdőívvel fordult tagjaihoz, hogy számoljanak be tapasztalataikról. A GYOSZ is felvetette, hogy az iparágak felsorolása helyett célszerűbb lenne a közgazdasági indokoltságra hivatkozni. Megkérdőjelezte a szubvenciók rendszerét, amelyet a termelés értékével arányosan emelkedő termelési prémiummal kellene felváltani. Biztosítani kell, hogy az állami támogatás révén ne károsuljanak az abban nem részesülő régebbi vállalatok.199 A GYOSZ valóban alkalmasnak bizonyult arra, hogy nyomást gyakoroljon a kormányra. Chorin Ferenc az új kereskedelmi minisztert hivatalba lépése alkalmából üdvözölve előterjesztette a hazai nagyburzsoázia legfontosabb követelését: „Elmaradottságunk gazdasági téren oly nagy, ipari fejlettségünk más államokhoz képest viszonyítva oly kicsiny, hogy országunk epedve várja a tervszerű és céltudatos gazdasági politika alapjainak lerakását. Gazdasági elmaradottságunk közepette aggódva szemléljük a törvényhozás működésének már hosszabb idő óta jelentkező teljes meddőségét. Mindenki, ki az ország sorsát szívén viseli, kell, hogy óhajtsa és erejéhez képest előmozdítsa a normális parlamenti viszonyok helyreállítását, mert olyan állam, mely majdnem egy esztendőn át sem állami költségvetést megállapítani, sem egyetlen gazdasági kérdést megoldani nem képes, teljesen kikapcsolja magát a nemzetek közgazdasági versenyéből, ami az ország elszegényedését és ezzel politikai súlyának csökkenését múlhatatlanul kell, hogy maga után vonja.”200 Az erélyes fellépésre megfelelő visszhang érkezett. Szterényi 1903 végén már jóval határozottabban fogalmazott: „Iparunk fejlődése a legfontosabb állami és nemzeti 197 Honi Ipar, 1903.10. 198 Honi Ipar, 1903.16. 199 Honi Ipar, 1902.38,39. 200 GYOSZ Közlemények, 1903. 8. 23. p.
