Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
80 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában érdekek egyike. Karoljuk fel azokat az érdekeket mindannyian, de nem szóval, hanem tettel, nem hazafias felbuzdulásokkal, hanem komoly munkával!”201 1904. március 17- én Wekerle Sándor korábbi miniszterelnök a Magyar Kereskedelmi Csarnokban tartott előadásában felszólította a pénzintézeteket, hogy nagyobb aktivitással kapcsolódjanak be az iparfejlesztésbe.202 Ezzel egy időben Hieronymi Károly203 kereskedelemügyi miniszter emlékiratot dolgoztatott ki az iparfejlesztésről. Ez az 1899. évi 49. törvénycikk főbb fogyatékosságaiból (az iparágak taxatív felsorolása, csak új terméket meghonosító üzem részesülhetett állami kedvezményben) indult ki. Az emlékirat szerint „az iparfejlesztésben csak főbb elveket lehet megállapítani, de generalizálni nem lehet, minden egyes eset önmagában, összes viszonyai figyelembevételével bírálható csak el”.204 Az emlékirat alapvetően szakított a fennálló gyakorlattal. így a taxatív felsorolás helyett célszerűbbnek tartotta a közgazdasági érdekek figyelembevételét, s egyben a már meglévő vállalatok támogatását. „Közgazdasági szempontból általában fontosabb a már fennálló és megerősödött ipar további kiterjesztése, mint új vállalatok létesítése.”205 Kivételes esetekben tehát fennálló gyáraknak is kellene kedvezményeket biztosítani, függetlenül attól, hogy korábban kaptak-e vagy sem. Az emlékirat a hasonló tárgyú osztrák törvényjavaslatra hivatkozva javasolta, hogy az államsegélyeket iktassák be a törvénybe. A hivatkozás azonban alaptalan volt, mert az osztrák törvényjavaslat a magyartól eltérően csak rendkívüli esetben, a birodalmi gyűlés esetenkénti jóváhagyásától függően kizárólag egyszeri államsegély megadását javasolta. Az emlékirat utalt ugyan a kivitel és az iparfejlesztés összefüggésére, de részletes kifejtése elől kitért. Egyaránt fejlesztendőnek tartotta a gyáripart, a háziipart és a kisipart, „mely átmenetet képez a gyáriparhoz”. „A gyáripar fejlesztésénél első alapelvnek kell lennie, hogy nem lehet mindent itthon készítenünk, viszonyaink sem nem alkalmasak, sem nem elég fejlettek ahhoz, hogy az ipari termelés minden ágában minden szükségletnek itthon való készítésére berendezkedjünk; az egyébként is lehetetlen, mert vannak speciális cikkek, melyek még a legnagyobb ipari fejlettség mellett is beho- zandók lesznek; ennél fogva szorítkoznunk kell annak lehető nagy mértekben való fejlesztésére, ami leginkább és legnagyobb mennyiségben szükséges, amire viszonyaink leginkább alkalmasak.”206 201 Magyar Ipar, 1903. december 15. 202 Magyar Pénzügy, 1904. 12. 203 Hieronimy mérnökként komoly érdemeket szerzett a vízügy és a vasúti közlekedés terén. Szabadelvű politikusként 1875-től országgyűlési képviselő, közmunka- és közlekedésügyi államtitkár, belügyminiszter, 1903-1905 és 1910-1911 között kereskedelmi miniszter volt. 204 Emlékirat az iparfejlesztésről 1904. 72. p. 205 Emlékirat az iparfejlesztésről 1904. 19. p. 206 Emlékirat az iparfejlesztésről 1904. 61. p.
