Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
78 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában véleménnyel ellentétben tagadta, hogy a magyar iparfejlesztés a gazdasági kapcsolatok lazulásához vezetne. „Növekszik az újonnan keletkező ipari államokban a lakosság vásárló ereje, új importszükségletek támadnak, a gazdasági összeköttetés finomabbá és komplikáltabbá válik.” Példaként említette Németország és Japán angliai, illetve európai külkereskedelmének alakulását. A cikk egyben rámutatott az iparfejlesztés lehetőségeinek határaira: „Még sok mindennek hiányában van Magyarország ahhoz, hogy elsőrangú ipari állammá váljék: tőkének, műszaki műveltségnek, tanult munkásosztálynak és még sok más egyébnek. Ezeket nem lehet a semmiből előteremteni, mivel ezek nemzedékek munkájának az eredményei.” A hazai és ausztriai támadásokkal egy időben — ha elvétve is - többen határozott lépesekkel kívánták a hazai ipart előmozdítani. Mint például az a határozati javaslat, amelyet Grandjean József nagybecskereki polgármester terjesztett 1900 októberében a város közgyűlése elé: „Mondja ki a képviselőtestület, hogy a város lakossága nagy részének súlyos anyagi helyzete és kereseti viszonyainak elégtelensége miatt, de máskülönben is, a város gazdasági és kulturális fejlődése érdekében szükségesnek és kívánatosnak tartja, hogy különféle iparvállalatok, gyárak stb. létesíttessenek, hogy a város ezen vállalatok alapítását saját erejéhez képest anyagilag támogatni és azoknak kedvezményeket nyújtani hajlandó.”194 Az állami ipartámogatás gyakorlatát talán a textilgyárosok köréből kritizálták a leghatározottabban. Évi jelentésükben annak alapjait kérdőjelezték meg: „Nagyon kívánatos, hogy új textilgyárak létesítésénél, illetőleg szubvencionálásánál bizonyos tartózkodással járjanak el, és hogy az új telepek kreálásánál egy kissé lassúbb lépésben haladjunk [...] Az érdekelt gyárosok meg vannak arról győződve, hogy az iparfejlesztési akció súlypontja nem az új gyárak számszerű szaporítására helyezendő, hanem arra, hogy oly gyáripar keletkezzék, amely a boldogulás minden előfeltételével bír.”195 Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg Weiss Berthold, a Textiliparosok Országos Szövetségének elnöke, nagy tetszést aratva a GYOSZ választmányi ülésén: „Az ipar- fejlesztésnek lényege nem abban keresendő, hogy új gyárak állami kedvezményben ré- szesíttessenek, hanem abban, hogy minden egyes gyárnak megadassanak fejlődésének elemi feltételei.”196 Amint arról már korábban is szó volt, az ipartámogatás hatékonyabb kibontakozását fékezte az, hogy a nagyipari burzsoázia nem rendelkezett olyan szervezettel, amely egyrészt megfelelő nyomást gyakorolhatott volna a kormányra, másrészt pedig amelyre a kormány akár az agráriusokkal szemben is támaszkodhatott volna. Az agráriusok előretörése különösen nélkülözhetetlenné tette a burzsoázia ellentámadását, amelynek nyitányát jelentette a GYOSZ megalakítása 1902-ben. 194 Magyar Pénzügy, 1900.44. 195 Honi Ipar, 1901.11. 196 GYOSZ Közlemények, 1902. 4. 17. p.
