Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 77 a vállalkozási szellem és az ipari szakismeret. Látványos fordulattal a mezőgazdaság érdekeire hivatkozva igazolta az iparfejlesztés szükségességét, az állami támogatást, amelyen belül szerinte a konkrét formáknak nincs meghatározó jelentőségük. Az agráriusok vádjára válaszolva arra hivatkozott, hogy amíg az 1902-es költségvetésben 5 millió koronát irányoztak elő ipari célokra, addig mezőgazdasági kiadásokra ennek közel ötszörösét, s Ausztriában is a magyarországi összeg kétszeresét fordítják az iparra. Szterényi gondolatmenetét ugyanaz a lavírozó, óvatos, az adott erőviszonyokhoz alkalmazkodó, lehetőleg minél kisebb támadási felületet kínáló politika jellemezte, mint az ipartámogatási törvényt, s így ugyanúgy nem mentes belső ellentmondásoktól. Arra is alkalmatlan volt, hogy megakadályozza az agráriusok előretörését. Az ipartámogatási törvény elfogadásával közel egy időben törölték el a korábban már említett őrlési forgalmat és szállították le a szeszkontingenst a mezőgazdasági szeszfőzdék javára, az adók egyidejű felemelése mellett. Vagyis az agráriusok éppen azoknak az iparágaknak okoztak érzékeny veszteséget, amelyek létjogosultságáról Szterényi a mezőgazdaság érdekeire hivatkozva beszélt. A hazai agráriusok előretörését az osztrák agráriusok is elősegítették. Az őrlési forgalom eltörléséről a két kormány egymással kötött szerződése intézkedett. Ugyanakkor a kiegyezési válság által kiélezett hangulatban sokkal élesebb agitáció folyt a Lajtán túl a magyarországi iparfejlesztés ellen. Mint láttuk, az osztrák kormány már korábban is a legkülönbözőbb eszközökkel harcolt az ilyen törekvések ellen. Az új támadásoknak azonban váratlan eredménye is született: a magyar ipartámogatás az osztrák támadások révén nemzetközi érdeklődést keltett, amit korábban a magyar kormány sem reklámmal, sem újságkommünikékkel nem tudott elérni. A németországi Finanz Chronik 1900. augusztus 11-i száma Bécsből keltezett Made in Hungary című cikkében természetesnek nyilvánítja a magyar törekvéseket: „Ez olyan magától értetődik, hogy egyáltalán nem tudjuk felfogni, miért kiáltanak ellene az osztrák iparosok egyszerre vészt és halált [...] Bármennyire sajnálatos is, hogy Ausztria és Magyarország régi gazdasági kapcsolatai ahelyett, hogy megszilárdulnának, meglazulnak, mégsem lehet méltatlannak találni Magyarország függetlenedési törekvéseit és azt a célját, hogy nemzeti ipart teremtsen, amelyet oly kitartóan igyekszik megvalósítani.” A Vössische Zeitung 1900. augusztus 17-i száma Wirtschafspolitische Differenzen zwischen Österreich und Ungarn (Gazdaságpolitikai ellentétek Magyarország és Ausztria között) címmel az osztrák sérelmek ismertetésén túl a magyar állásponttal is részletesen foglalkozott. Behatóan elemezte az előző tíz év eredményeit és az iparfejlesztési törekvéseket. „Egészében véve azonban csak annyit tesz Magyarország, amennyit nem mulaszthat el gazdasági jövője érdekében: vállalkozó kedvet és alkotó szellemet ébreszt, fejleszti népének erejét és országa természeti gazdaságát. A közgazdaságnak a mezőgazdaság mellett még egy támaszt teremt az iparban, amelyet egyetlen ország sem nélkülözhet, ha igazán emelkedni akar.” A Finanz Chronikhoz hasonlóan túlzottnak és érthetetlennek minősítette Ausztria reakcióját, sőt ezen túllépve az előbb idézett
