Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 75 Az iparpártolás célja nem utolsó sorban a kisipar átmentése volt, hiszen amíg az ipartámogatás, vagyis az állami beavatkozás a modem nagyipari burzsoázia koncepciója, addig az iparpártolás mögött a régi kisiparos céhpolgár állt a maga elavult abszolutizmuskori elképzeléseivel, amelynek lényege a verseny kizárása. E törekvések néha agresszívabb formában is jelentkeztek. így Pozsony város tanácsa a város közgyűlése elé terjesztett egy olyan indítványt, amely a nagyipar segélyezése ellen irányult. A pozsonyi kamara, amely teljes ülésén foglalkozott az indítvánnyal, síkra szállt a nagyipar állami támogatása mellett.189 Mint láttuk, a kisipar támogatása amellett, hogy általános jelszó lett, a kormány célkitűzései között is szerepelt, holott a kor közgazdaságának legjelesebb képviselői tisztában voltak azzal, amit a kisipar lehetőségeiről elmondtunk. Baross már 1889-es miniszteri működéséről tett jelentésében kijelentette, hogy „a haladó közgazdasági élettel és annak nagy vívmányaival a kisiparnak is számolni kell”.190 Tíz évvel később Matlekovits szintén az országgyűlés előtt, az 1901 -es költségvetés vitájánál kijelentette, hogy „ahol a gyáripar meghonosodott, a kisiparnak vagy át kell alakulnia, vagy ha nem, elvész”.191 A Magyar Pénzügy kertelés nélkül mondta ki véleményét: „Sem a nagyvárosokban, sem a vidéken nem jósolhatunk hosszú életet, annál kevésbé felvirágozást a kisiparnak, mely [...] túlhaladott álláspontot képvisel.”192 A nagyipar elleni támadások fő bázisa természetesen nem lehetett a kisipar, ez a szerep az agráriusoknak jutott, akik a korábbi passzivitást feladva nyíltan szembefordultak az állami ipartámogatással. Véleményük szerint az ipartámogatás miatt az állami pénzekből kevesebb jutott a mezőgazdaságnak, nehezebbé vált az agrár hiteligények kielégítése, s végül, de nem utolsósorban emelkedett a mezőgazdasági munkások bére. A különböző tervezetek, elképzelések közül Szterényi József koncepciója érdemli a legnagyobb figyelmet, nemcsak tartalma, hanem a szerző személye miatt is. Keller egyenesen Szterényit tartotta a magyar ipartámogatás atyjának, olyannyira, hogy az általa első komoly, átfogó rendezésnek tekintett 1899. évi 49. törvénycikket szerinte Szterényi egy évvel korábbi belépése a Kereskedelemügyi Minisztériumba alapozta meg.193 Keller annyiban nem állt egyedül véleményével, hogy a hazai szakirodalom is hasonló álláspontot képvisel a törvény megítélésénél. Szterényi maga is ezt állította, és így hozzájárult a legenda elterjesztéséhez, ez azonban mit sem változtat tényleges érdemein, s nem tekinthetjük sem véletlennek, sem pusztán legendának, hogy neve elválaszthatatlan az iparfejlesztéstől. 189 Magyar Pénzügy, 1902.47. 190 Idézi Gyömrei-Vértessy 1937. 158. p. 191 Magyar Pénzügy, 1900.43. 192 Magyar Pénzügy, 1901.21. 193 Keller 1906. 6. p.
