Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
72 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában agráriusoknak, akik azonban még ezt a visszalépéssel felérő engedményt is kevesellték. Visszalépés volt annyiban, hogy egyáltalán nem, illetve hamisan vette figyelembe az alapvetően megváltozott körülményeket. Amíg korábban a kormány hajtóereje tudott lenni az iparfejlesztésnek, addig most az agráriusoknak engedve szinte fékjévé vált annak, mivel az iparfejlesztés legaktuálisabb feladatait megkerülte: nem foglalkozott érdemben a már létező gyáripar továbbfejlesztésének lehetőségeivel, erősítette az au- tarkiás tendenciákat, hamis illúziókat táplált a kisipar átalakítását illetően. Nem kétséges, hogy a hazai kisipar támogatásra szorult. Abban az esetben volt biztos fennmaradása és fejlődése, ha képes korszerűen kiegészíteni a gyáripart, a kormány ezzel szemben egyrészt meg akarta óvni a nagyipar versenyétől, másrészt gyáriparrá kívánta átalakítani, ami ekkor - ilyen mértékben - már teljesen lehetetlen volt. Vagyis amíg a korábbi törvények célja a versenyképesség fokozása volt, addig ez a kompromisszum a verseny szűkítését célozta. A törvény különleges szerencsétlensége, hogy túl a gazdasági szempontok elhanyagolásán, dekonjunktúrában jött létre. A hazai burzsoázia, amelynek a törvény látszólag érdekét szolgálta, szinte azonnal harcot indított a revíziójáért, így meghozása után sem mérséklődött az iparpártolás iránti érdeklődés. A törvény bírálatát jelentette az a javaslat, amely először a Magyar Kereskedők Lapja, majd a Magyar Pénzügy hasábjain jelent meg 1900-ban: egy konkrét eset kapcsán merült fel ismét, hogy az ipartámogatás terén közvetlenebb hatást lehetne elérni már működő, fejlődőképes iparágak felkarolásával.175 Erősödött az iparpártolás eszméje, amely az ipartámogatás kiegészítőjeként, eseteként pótlékaként jelentkezett. Ennek jegyében 1899 nyarán a győri kereskedelmi és iparkamara Csukássy Kálmán főjegyző javaslatára kezdeményezte a hazai iparcikkek pártolását. A temesvári kamara továbblépett, s követelte, hogy erkölcsi nyomással hassanak a magánfogyasztókra, viszont felvetette a közszállítások kérdését is. A javaslatok a korszakra jellemző módon meleg fogadtatásban részesültek. A besztercebányai kamara is felkarolta ezeket azzal, hogy terjesszék őket a megtartandó nagyváradi VI. kamarai kongresszus elé a hazai iparpártolás országos szervezése érdekében.176 Vontatottan folytatódott az Országos Iparegyesület már említett akciója. A végrehajtó bizottság 1900 elején tervezetet fogadott el a hazai ipar pártolására. Eszerint össze kell állítani a magyar ipar termelési törzskönyvét és a hazai beszerzési források jegyzékét. A kereskedelmi és iparkamarák szervezzenek továbbá minden városban és nagyobb községben állandó iparpártolási bizottságot, amely az állami rendelések mellett „odahat, hogy a közönség olyan iparcikkekből, amely hazánkban is készül, ne vásároljon külföldit, hanem egyelőre még áldozatok árán is hazai készítményt vegyen, s a kereskedésekben következetesen ilyet követeljen”.177 175 Magyar Pénzügy, 1900.38. 176 Magyar Pénzügy, 1899. 29, 36. 177 Magyar Pénzügy, 1900.5.
