Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 4. Az 1899. évi 49. törvénycikk. Visszalépés
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 73 Az Országos Iparegyesület feladata volt az akcióban, hogy egyrészt megakadályozza a visszaéléseket, vagyis külföldi termékek hazaiként történő eladását, másrészt az új iparágak meghonosítása érdekében rendszeresen kiegészítse a Magyarországon hiányzó iparágak listáját, és egyben propagandát fejtsen ki ezek létrehozására. Válaszként a hazai ipar pártolási akciókra az alsó-ausztriai iparkamara beadványban szólította fel az osztrák kereskedelmi minisztert a magyar ipar bojkottálására, a magyar mozgalom azonban egyre szélesedett. A szegedi leszámoló hivatal tisztviselői a következő szövegű kötelezvény aláírásával tanúsították „hazafias” érzelmeiket: „Becsületünkre és igaz magyar voltunkra fogadjuk, hogy a magyar ipar érdekében ahol csak lehet, ruházatunkat és szükségletünket hazai készítményekből látjuk el.”178 1900 áprilisában Hegedűs Sándomé elnökletével megalakult az Országos Iparpártoló Nőbizottság. Az iparpártolás nacionalista jellegéből adódott a nemzetiségek elleni agitáció: „A külföldi ipar legveszedelmesebb ügynökei a házaló tótok.” „Bizony, ideje volna már, ha minden magyar ember nemzeti önérzettel utasítaná vissza az idegen - értsd horvát - gyufát.”179 A kereskedelemügyi miniszter bizalmas rendeletben szólította fel a MÁV igazgatóságát, utasítsa a forgalmi személyzetet arra, hogy elsősorban a magyar gyártmányú gépeket szállítson.180 A Lipótvárosi Kaszinó határozatot hozott, hogy szükségleteit hazai forrásból szerzi be, s kötelezte tagjait, hogy családi és személyi szükségleteiknél hasonlóképpen járjanak el.181 Egyre erőszakosabbá vált a hazafias nyomás: „Legalább a magyar gyáros pártolja a magyar ipart, mert ha erre sem hajlandó, vigye egész gyárát Ausztriába és ne rontsa itt a levegőt.”182 Mindez azonban eredménytelen maradt. Gyárfás Oszkár rezignáltan foglalta össze az eseményeket: „Kezdetben a klubok és kaszinók gyülekeztek, hogy buzdítani fogják tagjaikat magyar iparcikkek vásárlására. Később a törvényhatóságok mozdulnak meg és elhatározzák, hogy minden szükségletüket lehetőleg magyar gyárosoktól fedezik, majd az állami hivatalnokok esküsznek fel, hogy hálából a fizetésrendezési törvény- javaslatért, minden magánszükségletüket hazai iparcikkekből fogják fedezni. Később megalakulnak a vidéki iparpártolási egyesületek és a tagok alapszabályszerüleg becsületszavukkal fogadják meg, hogy a hazai ipart pártolni fogják. A tanítók, tanárok, ügyvédek is kongresszusokra gyülekeztek az iparpártolás ügyében.” Az akció eredménytelenségéből Gyárfás végül pusztán arra a következtetésre jutott, hogy az ipartámogatás összehangolására országos központi szervezetre van szükség.183 Sugár Ottó nemsokára 178 Honi Ipar, 1900. 1. 179 Honi Ipar, 1900. 7. 180 Honi Ipar, 1900. 9. 181 Honi Ipar, 1900. 1. 182 Honi Ipar, 1903. 18. 183 Honi Ipar, 1903. 19.
