Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 2. Az 1890. évi 13-14. törvénycikkek. Egységes koncepció
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 51 Az ügy által kavart vihart Lukács Béla121 kereskedelmi miniszter csendesítette le az országgyűlésben: „Úgy a jelenlegi hadügyminiszter, mint annak hivatali elődje, úgy az én hivatali elődöm, mint magam hivatalos megkereséseinek a magyar ipar figyelembevétele tekintetében mindig a legnagyobb előzékenységgel igyekezett megfelelni, állíthatom, hogy azon gondos utánjárás után, melyet a kereskedelemügyi minisztérium mindig teljesített, ma körülbelül ott vagyunk, hogy - még egynémely részlettől eltekintve, - a hazai ipar körülbelül abban a szállítási arányban részesíttetik, amely a közös költségekhez való hozzájárulás aránya szerint a magyar ipart megilleti.”122 Habár az idézett megállapítás alapvetően valótlan, tény, hogy a miniszter Barosshoz hasonlóan komoly erőfeszítéseket tett a magyar ipar érdekében. A hadügyi albizottság 1895-ben tekintettel a lejáró szerződésekre szintén szorgalmazta a megrendelések biztosítását, és felhívta a hadügyminiszter figyelmét az időközben keletkezett új gyárakra.123 1897-ben a magyar ipar először részesült a haditengerészet bőrrendeléseiből, a kereskedelmi miniszter pedig közbenjárt, hogy a lövedékek egy részét Magyarországon rendeljék meg, valamint biztosítsák a kvótának megfelelő részt a vas- és acéláru szükségletnél is.124 Az új szerződések megkötése rávilágít arra, hogy a magyar ipar versenyképessége nagyon is korlátozott volt. így például a textilipari cikkeknél a hadügyminisztérium a szokásos módon felmérte a szükségleteket, majd bekérte az ajánlatokat. Ezt követően termékenként kigyűjtötték a legkedvezőbb osztrák és külön a legkedvezőbb magyar ajánlatokat. 176-féle árucikk közül 50-re érkezett magyar ajánlat, ezek közül tíz olcsóbb, öt azonos árú, a többi pedig drágább volt az osztrák áraknál. A minisztérium a legolcsóbb árat felajánlotta a másik birodalomrész legolcsóbb ajánlattevőjének: ha az elfogadta, a megrendelést a kvóta arányában (70-30%) szétosztották, ha nem fogadta el, akkor a másik kapta a teljes megrendelést.125 Ma már aligha ellenőrizhetők Weiss Berthold adatai, aki szerint harminc év alatt a 4000 millió forintos közös beszerzésekből Magyarország mindössze 22,5%-kal részesedett,126 de mindenképpen rámutat arra, hogy a hazai burzsoázia felismerte a hadseregszállítások jelentőségét, és törekvéseihez követelte a kormány aktív támogatását. 121 Lukács Béla 1872-től a pénzügyminisztériumban dolgozott, Deák-párti országgyűlési képviselő lett. 1886-tól a Magyar Államvasutak igazgatója, majd 1887-től Baross Gábor mellett közlekedési- és kereskedelmi államtitkár, Baross halála után, 1892-től kereskedelmi miniszter volt. 122 KN 1893. december 15. 123 Kübi. 1895. 19. sz. 124 A kereskedelemügyi miniszter jelentése 1897. 299. p. 125 KA KM 1898. 13A 9-7/15. 126 Magyar Ipar, 1900.5.
