Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 2. Az 1890. évi 13-14. törvénycikkek. Egységes koncepció
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 39- annak eredeti utasításától eltérve -, hiszen a vele folytatandó tárgyalásoktól több eredményt remélhetett. Az uralkodó mindenekelőtt az iparágak kiterjesztésének mértékét kifogásolta, s követelte, hogy a törvényjavaslatból számos iparág maradjon ki. Az uralkodó felvetette továbbá, hogy az állam az adókedvezmények révén jelentős bevételtől esik el, Baross ezzel szemben bebizonyította, hogy amennyiben a törvény eléri célját, a kedvezmények hatására alakuló gyárak a kedvezmények lejárta után adóalanyokká válnak, s így az állam hosszú távon növeli adóbevételét. A király az eredeti felterjesztés szövegében kifogásolta a kedvezmények adhatósá- gát, ezért a végső törvényjavaslat, a kormány mozgásszabadságát korlátozva, visszatért az 1881-es megfogalmazáshoz. Hasonló irányban hatott Ferenc József beavatkozásának másik lényeges eredménye, amelynek alapján a törvény hatálya az eredeti elképzelésekkel szemben csak 1899 végéig terjedhetett. A kedvezmények mértéke Baross érvelése alapján ugyan változatlan maradt, de a törvényjavaslatból végül számos iparág, illetve üzem kimaradt. Az összes javasolt iparág behozatalának közel 40%-át az uralkodó által kifogásolt iparcikkek alkották. Ezek közül a hazai behozatalban különösen a bőráruk, a csavaráruk és a hangszerek szerepeltek nagyobb arányban. A törvényjavaslatból végül kimaradt minden olyan kifejezés, amely a versenyképesség fokozásának szükségességére utalt, ezek ugyanis érthetően irritálták az uralkodót, hiszen az ország versenyképességét elsősorban a birodalom Lajtán túli iparával szemben kellett erősíteni.79 A minisztertanács január 24-i ülésén tárgyalta és jóváhagyta az új törvényjavaslatot. Ferenc József február 2-án adott engedély Barossnak, hogy az országgyűlés elé terjesz- sze, amit február 8-án meg is tett. A törvény előkészítése több olyan nehézségre hívja fel a figyelmet, amely kedvezőtlenül befolyásolta az ipartámogatás kibontakozását, holott a kiindulási pont éppen a közös vámterület fenntartása volt. Ez eleve kényszerítette a kormányt, hogy megfelelő keretek között tartsa azt, s megtalálja az egyensúlyt a birodalmi és magyarországi érdekek között. Ebben az időszakban szilárdult meg a hazai nagyburzsoáziának az az ága, amely szintén nem kívánta az ipartámogatással veszélyeztetni a közös vámterületet, miután abból éppúgy hasznot húzott, mint az annak kompenzálására bevezetett ipartámogatásból. Az ausztriai burzsoázia jelentős körei ezzel szemben nem ismerték fel, hogy a magyar ipartámogatás előnyökkel jár számukra. Ferenc József intézkedéseinek hátterében nem nehéz éppen ezeknek a köröknek a befolyását felfedezni. A magyar kormány az ausztriai burzsoázia követeléseinek és a hagyományos uralkodó osztályok egyre erősödő ellenállásának ellensúlyozására nem támaszkodhatott a kialakuló hazai nagyburzsoáziára, mivel az nem rendelkezett semmiféle olyan szervezettel, amely a kormány partnere lehetett volna, a kamarák pedig nem képviseltek egységes érdekeket. Az eredmény 79 MNLOLK231 1890-1-5707/7843.
