Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 2. Az 1890. évi 13-14. törvénycikkek. Egységes koncepció
38 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában további mérlegelés nélkül engedélyezni.” Az értekezlet így ezt az álláspontot tette magáévá.75 Miután a kormány megtárgyalta a törvényjavaslatot, Baross 1889. december 12-én felterjesztette a királyhoz. Az indoklásban hangsúlyozta, hogy az 1881. évi 44. törvénycikk 1895-ben lejár, másrészt már nem is elég ösztönző új ipartelepek létesítéséhez. Mivel azonban Magyarországon egyes iparágak még nem honosodtak meg, másoknál az elért eredmény szerény kezdeteknek tekinthető csupán, okvetlenül szükséges, hogy a már bevált úton továbbhaladva folytassák az ipar állami támogatását. „Az e törvényjavaslatba foglalt állami kedvezményekkel az állam nem megy túl azon a határon, amelyen belül a hazai ipar az állam részéről nemcsak támogatható, de okvetlenül támogatandó is.”76 Baross, amint az az idézett megfogalmazásból is kiderül, tisztában volt azzal, hogy bizonyos, az uralkodó által nem kívánt tendenciák meg fogják nehezíteni a törvény keresztülvitelét. Ferenc József a birodalom hatalmi politikájából kiindulva elengedhetetlennek tartotta a hatvanhetes alap következetes fenntartását, ami szerinte amúgy is a birodalom mindkét része számára a legkedvezőbb feltételeket biztosítja. Magyarországon ugyanakkor erősödtek bizonyos szeparatista elképzelések, amelyek a dualista államrendszert pusztán átmeneti állapotnak tekintették. Részben ennek hatására nőtt a Lajtán túli befolyásos tényezők bizalmatlansága nemcsak Magyarországgal, hanem az összbirodalommal szemben is. Az uralkodó az adott körülmények között azt kívánta a magyar kormánytól, hogy a vitás kérdéseket egyeztesse az osztrák kormánnyal, s csak kivételes esetekben kelljen személyesen döntenie ezekben.77 Mindezek alapján Ferenc József joggal tételezte fel, hogy az ipartámogatás újabb éles polémiákhoz vezethet a birodalom két része között, és a törvényjavaslathoz nem járult hozzá. „Minthogy, ezen törvényjavaslat az 1881. XVIV. törvénycikk határozataitól eltérő oly lényeges és messzemenő változásokat tartalmaz, melyek nagy részben a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok érdekeit is érzékenyen érintik, utasítom kereskedelemügyi magyar miniszteremet, hogy e felett előbb még az itteni kereskedelemügyi miniszteremmel magát érintkezésbe tegye, s az azzal egyidejűleg létrehozandó megállapodás alapján, illetve az ebbeli tárgyalások eredményéhez képest az ügyet újólag elhatározásom alá terjessze.”78 Miután Baross a király elutasítását megbeszélte a miniszterelnökkel és az érintett miniszterekkel, 1890. január 19-én kihallgatásra jelentkezett Ferenc Józsefnél. Ez, illetve az a tény, hogy az osztrák miniszterrel folytatott megbeszélésnek semmi nyoma nem maradt fenn, valószínűvé teszi, hogy Baross egyenesen Ferenc Józsefhez fordult 75 MNLOL К 231 1890-1-5707/33651. 76 MNLOL К 231 1890-1-5707/7843. 77 MNLOLK27 1890. március 16. 9. sz. 78 MNLOL К 231 1890-1-5707/7843.
