Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 1. Az 1881. évi 44. törvénycikk. Kezdet és folytatás
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 33 meg szintén versenytárgyalások alapján.54 A konzorciumrendszerrel a hadvezetés hosz- szú időre biztosítani kívánta a szállításokat, ez azonban kezdetben együtt járt a verseny kizárásával. 1874-ben Horn Ede55 interpellációt nyújtott be az országgyűlésben. A közös hadügyminiszter ígéretére hivatkozott, amely szerint a benyújtott ajánlatoknál a részajánlatokat is hajlandó figyelembe venni, ami nemcsak a szabad versenyt segítené elő, hanem a magyar ipar érdekeinek megóvását is. Bartal György56 kereskedelemügyi miniszter válaszában mindenfajta beavatkozástól elzárkózott: „A közös hadsereg fölszerelésének kérdése kizárólagosan elintézésébe tartozik a közös hadügyminiszternek, s nekem, mint magyar szakminiszternek arra döntő, vagyis korlátozó, fölfüggesztő befolyásom a törvények alapján nincs. [...] A közös hadügyminisztertől oly ígéreteket biztosítani, amelyek a magyar ipar tekintetbevételét és versenyezhetését kell, hogy föltételezzék; ez minden esetre a közösügyi delegációk dolga.”57 Ez a válasz az ország, pontosan a birodalom két része egymáshoz fűződő kapcsolatainak közjogi rendezéséből eredt. Az 1867. évi kiegyezés kérlelhetetlen pontossággal határozta meg két egymástól független állam viszonyát, azonban ez idővel megmerevedett, és nemcsak a keretek áttörését, de továbbfejlesztését is lehetetlenné tette. A gazdasági kapcsolatok esetében viszont nemcsak tényleges kiindulási alapnak tekintette a két állam önkéntes szövetségét, hanem eleve magában foglalta a továbblépés szükségességét. A kiegyezési 1867. évi 12. törvénycikk 58. §-a ugyanis Magyarország jogi különállását megerősítve felszámolta az addigi közös vámterületet. Ennek konkrét szabályozását a magyar kormány, illetve a magyar törvényhozás jogkörébe utalta. A következő 59. § viszont az érdekközösség alapján kimondta, hogy Magyarország hajlandó időnként vám- és kereskedelmi szerződést kötni az örökös tartományokkal, amely a 60. § értelmében hivatott a kereskedelem feltételeit meghatározni. Végül a 61. § megerősítette, hogy a szövetséget két egymástól független ország egyezményeként kell megkötni. A gyakorlatban, túl a közös uralkodó személyén, a közös ügyek is korlátozták a két birodalomrész önállóságát. Közös ügynek számított a külügy és a hadügy (bár mindkét rész rendelkezett nemzeti haderővel is), illetve az ezek finanszírozásához szükséges pénzügy. Az illetékes szakminiszterek a két ország miniszterelnökével kiegészítve alkották a közös minisztertanácsot. Ez formailag nem a két parlamenttől, hanem az általuk megválasztott közös delegációtól függött. 54 Die Wirtschaft, 1903. 37-38. p. 55 Horn Ede az emigrációból visszatérve a Neuer Freier Lloyd főszerkesztője lett, majd 1870-ben szabadelvű országgyűlési képviselőnek választották meg. 1875-ben - röviddel később bekövetkezett haláláig — kereskedelmi államtitkár lett. 56 Bartal György tagja volt az 1848-as országgyűlésnek, 1861-ben ismét képviselővé választották, 1874- től 1875-ben bekövetkezett haláláig földművelési-, ipar- és kereskedelmi miniszter volt. 57 KN 1874. június 22. és 24.
