Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 1. Az 1881. évi 44. törvénycikk. Kezdet és folytatás
34 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában Miután a nemzeti minisztereknek, de még az országgyűléseknek sem volt közvetlen beleszólásuk a közös ügyek intézésbe, Bartal jogosan utalta a kérdést a delegáció hatáskörébe. Végül azok határozata alapján 1875-ben bevezették, hogy a megrendelések megosztva is odaítélhetők konzorciumoknak.58 1879-ben Apponyi Albert59 a delegáció korábbi határozata alapján interpellációt nyújtott be a közös hadügyminiszterhez: az éppen lejáró szerződés keretében a magyar ipar a bőmemüek szállításából csak 13,6%-kal részesedett, kívánja-e — hangzott Apponyi kérdése - a hadügyminiszter az új pályázatok elbírálásánál a rendelések 31,4%-át a magyar bőriparnak juttatni? A hadügyminiszter álláspontját Bolla Kálmán ismertette: „Nemcsak a bőmemüek, hanem valamennyi cikk szállítására vonatkozó szerződést illetőleg méltóztassék a hadi közigazgatást vevőként tekinteni, kinek fő kötelessége oly szerződéseket kötni, amelyek minden tekintetben nemcsak a hadsereg érdekeinek, hanem az állam pénzügyi viszonyainak is tökéletesen megfelelnek [...] Csakis olyan ajánlatok vehetők figyelembe, amelyek tényleg legjobbaknak, legcélszerűbbeknek és legelőnyösebbeknek bizonyultak.”60 Végül mivel a magyar ajánlatok drágábbaknak bizonyultak az osztrákokénál, a hadügyminiszter a magyar cégeknek felkínálta az olcsóbb osztrák árakat, és ígéretet tett, hogy új versenyt hirdet meg, ha ez nem bizonyul eredményesnek. A delegáció ezt a választ elfogadta.61 A szállítást elnyerő konzorcium tíz cége közül három volt magyarországi, a delegáció hadügyi albizottsága szerint ezzel a magyar ipar a kvóta arányában részesült a bőráru megrendelésekből.62 1887-ben a hadügyi albizottság kérte, hogy a közös hadi igazgatás a ruházati és ágy- nemüszállításoknál is vegye figyelembe a magyar ipart. A delegáció határozata egyben felszólította a hadügyminisztert, hogy a szállítások odaítélésénél vonja be a kisipart, különösen a magyarországi és erdélyi kisipart.63 A hadügyi albizottság a hadsereg felszerelésének kérdését külön bizottság elé utalta, hogy az tárgyalásokat folytasson a hadügyminiszterrel a magyar hadseregszállítások lehetőségeiről. Ennek javaslatára a delegáció utasította a minisztert, tegyen megfelelő előkészületeket az új szerződések megkötése előtt annak érdekében, hogy a magyar 58 Die Wirtschaft, 1903. 38. p. 59 Apponyi Albert 1872-től Deák-párti képviselő, majd a konzervatív párthoz csatlakozott. 1878-tól az egyesült, majd mérsékelt ellenzéki párt vezére volt. 1899-ben belépett a Szabadelvű Pártba, két éven át a képviselőház elnöke volt. 1903 végén megszervezte az ellenzéki Nemzeti Pártot, 1904-től a Függetlenségi Párt egyik vezetője, 1906-tól négy éven át a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. 1914-től a Kossuth-párt elnöke, 1917 közepéig egy ideig ismét közoktatásügyi miniszter, a háború után a magyar békedelegáció vezetője volt. 60 Kübn. 1879. december 19. 61 Kübn. 1880. január 12. 62 Kübi. 1880. 10. sz. 63 Kübn. 1887. november 18.
