Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
Szubjektív utószó egy harmincéves könyvhöz, avagy mi volt a fiókban
334 Utószó komitácsi szíve is, melybe a Skoda vagy Weiss Manfred golyója beletalált.”12 így születettek tehát a mostani kötetben is szereplő, vonatkozó záró kitételek, de a közvetlen háborús felelősség vádját elutasítottam. A javított változatban viszont elkövettem egy illetlenséget is, inkább csak valamifajta indiszkréciót. Tanulmányom mottójaként beemeltem egy idézetet Hanák lektori véleményéből. Ez azonban inkább rontott a helyzetemen, bármilyen baráti volt számomra a Történettudományi Intézet, annak folyóirata még sokáig nem közölte ezt a művemet, csak évekkel később, 1983-ban jelent meg. Intézeti pletykák szerint a főszerkesztő, Ránki György volt az, aki nem járult hozzá, így hát őt kérdeztem. Csak a lektori véleményből idézett mottót kifogásolta, amiről így fájó szívvel lemondtam.13 Közben a Weiss Manfréd-életrajzot valamikor 1980 végén, tehát már disszertációm megvédése után leadtam hat újságcikkre rövidítve a másfél évvel korábban indult, kimondottan szabad szellemű Heti Világgazdaságnak, ahol aztán Horváth Zoltán rovatvezető alaposan átdolgozta (mégiscsak más műfaj az újságírás), de a lényegen (akkoriban mondanivalónak hívtuk) semmit sem változtatott. Nem tudom, történt-e ilyen a HVG most már több mint 35 éves történetében, de mind a hat részt lehozták. A Magyar Televízió akkor vetítette a BBC monstre sorozatát, az Onedin családot (The Onedin Line), állítólag nagy sikerrel, még a Wikipédia is ezt állítja, miután összefoglalja a lényegét: „a történet egyszerre kalandos és romantikus, bepillantást enged a 19. századi alsó és felső középosztály életébe, a vadkapitalizmus kulisszái mögé, az üzlet és a hajózás változásaiba.. ,”14 Cikksorozatom és a Tv-sorozat váltotta ki a Magyar Hírlap párttitkárának dühét, egész oldalas cikkben kérte számon Marxot és az osztályharcot. Erre a II. fejezetben már utaltam. Felajánlottam a HVG alapító főszerkesztőjének, a határokat folyamatosan feszegető Vince Mátyásnak, hogy viszontválaszt írok, de ő kedvesen elhárított: „elmentünk a falig”. Ebbe nem akartam beletörődni, maradtam a szakmámnál, válaszként írtam egy tanulmányt a burzsoázia nagy nemzedékéről, elvittem a Valósághoz, egyenesen két szerkesztő fogadott, Sükösd Mihály és Lázár István. Előbbi azt kifogásolta, hogy csupa zsidóról van szó, ezt a szót akkor még nagyon kiejteni sem illett, utóbbi azt magyarázta, maga is foglalkozott a Ganz-gyár történetével, és azt bizony a Hitelbank „behatolása” tette tönkre. Lett belőle A hazai nagyburzsoázia történetéből cím, Sükösdöt megnyugtattam, téved, hiszen a tanulmányomban szereplő Dreher és Haggenmacher nem volt zsidó. 12 Levél helyett Gogának. Világ, 1915. január 24. http://mek.niif.hu/00500/00583/html/ady88.htm Utolsó letöltés: 2016. január 6. 13 A kötetbe viszont visszacsempésztem, úgy, ahogy most is olvasható a 11. fejezet elején. 14 https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Onedin_csal%C3%A1d Utolsó megtekintés 2016. január 6.
