Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 1. Az 1881. évi 44. törvénycikk. Kezdet és folytatás
32 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában Az elért eredmények jelentőségét csak növeli, hogy a kormánynak olyan ország- gyűléssel kellett elfogadtatnia az ipartámogatás eszméjét, amelyben a burzsoázia szinte egyáltalán nem képviseltette magát. Nem utolsó szempont, hogy ez volt az első ilyen jellegű jogalkotás Közép-Kelet Európában. Az állami megrendelések fellendülése szorosan összefüggött az állami ipartámogatással, és szervesen kiegészítette azt. A kormány 1886-ban az Országos Iparegyesület kiküldötteiből bizottságot szervezett, amelynek azt kellett biztosítania, hogy a közlekedési vállalatok és az állami gyárak fokozottabban vegyék igénybe a hazai ipart. Ennek eredményeképpen évente mintegy 15 millió forinttal nőtt a hazai gyáraknak adott megrendelések összege.51 Azonban az ipartámogatástól független okok is előmozdították a közszállítások ügyét. így a csendőrség és a rendőrség létrehozása, a honvédség fejlesztése, ami különösen Bosznia-Hercegovina okkupációja idején vett nagyobb lendületet. A legjelentősebb azonban egyértelműen a vasutak államosítása volt, ami további számottevő közszállítások odaítélése mellett lehetővé tette, hogy a kormány az ipar számára kedvező vasúti tarifákat vezessen be. Ez az intézkedés az osztrák kormány határozott rosszallását váltotta ki. Olivier Marquis de Bacquehem kereskedelmi miniszter zsarolással felérő ultimátumot intézett magyar kollégájához, Barosshoz: „Ha nem sikerült meggyőznöm Excellenciádat, az Ausztria kárára fennálló helyzeten a kiegyezési tárgyalásokon igyekszem majd javítani.”52 A közszállításoknak egy sajátos területét képezte a hadseregszállítás, amely kiterjedt az ipar szinte összes ágára. Nem véletlen, hogy a hazai ipar támogatásának szükségessége is először a hadseregszállítások kapcsán merült fel: 1871 -ben Szepes vármegye kérvénnyel fordult az országgyűléshez, hogy a katonai felszerelést hazai gyártmányokból biztosítsák. Az országgyűlés ekkor országos érdekké nyilvánította az ipar előmozdítását.53 A honvédségnél azonban jóval nagyobb jelentőséggel bírt a közös hadsereg. Elvben a magyar iparnak ugyanolyan arányban kellett részesednie ennek megrendeléseiből, mint amilyen mértékben Magyarország hozzájárult a közös költségekhez (kvóta). Magyarországon azonban a kiegyezés után még hosszú ideig nem volt olyan gyár, amely komolyan számításba jöhetett volna a hadseregszállításoknál. A közös hadügyminisztérium 1869-ben vezette be három termékcsoportnál (gyapjú, bőr, vászon és pamut) azt a konzorciumrendszert, amely a századfordulóig kisebb változásoktól eltekintve megmaradt. Több hasonlójellegű gyár éppen a hadseregszállítás elnyerése érdekében alkotott szállítási konzorciumot. A megrendelést több évre nyilvános versenytárgyalás útján ítélték oda. A fenti három csoportba nem sorolható termékeket évente rendelték 51 Sándor 1954. 351. p. 52 Idézi Gyömrei-Vértessy 1937. 157. p. 53 KN 1871. április 17.
