Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
Szubjektív utószó egy harmincéves könyvhöz, avagy mi volt a fiókban
Utószó 311 a rendszer, amelyet magam is megismerhettem. Aliga I kőépületeiben és kényelmes fabungalóiban nyaralhattak a pártalkalmazottak, a kerítéssel elválasztott II villáiban pedig a párt vezetők. A vendéglátó túlbecsülte a német vendéget, messze nem járt volna neki Aliga II, de ezt csak megérkezése után konstatálták. Úgy próbálták korrigálni, hogy nem adtak kocsit, menetrend szerinti busszal mentünk az Engels (ma Erzsébet) térről Aligára, onnan gyalog a pártüdülőbe. Ott Aliga I-en (ez sem volt akármi) jelentkeztünk be a portásnál azzal, hogy mi a II-be tartunk. Hangos kacajra fakadt, addigi praxisában még nem fordult elő, hogy valaki gyalog érkezzen, könyörgésemre mégis felhívta az igazgatót, vámak-e minket. Arcáról lefagyott a gúnykacaj, amikor kiderült, valóban. Elkísértek az I-et a II-től elválasztó kapuhoz, ahol az igazgató már várt minket. Villát persze nem kaptunk, ez csak a politikai bizottság tagjainak járt, de mindkettőnket elhelyeztek egy vendégházban, emlékeim szerint egy-egy három szobás apartmanban. Minden, mi szem-szájnak ingere. Tolmácsolásaim során megszoktam, hogy nekem legfeljebb valami sufni, takarítószer-raktár jut, itt viszont ugyanolyan fejedelmi lakosztályban részesültem, mint maga a vendég. Labdarúgó VB volt (Mexikó), azon vitatkoztunk, hogy melyikünk hívja meg az esti meccsre a másikat. Az én hűtőszekrényem is tömve volt italokkal, de semmi alkohol. A vendégnél viszont volt minden, pálinka, bor és sör. Magára a meccsre így már nem is emlékszem. Előtte megvacsoráztunk egy hatalmas étteremben,1 herendi porcelán, rajtunk kívül (még nem volt igazán szezon) Orbán László, a központi bizottság osztályvezetője feleségével, majd filmet vetítettek, ekkor már csak ketten maradtunk. Utána jött a meccs, meg a kiváló borok. Fürdeni még nem lehetett, csónakázni annál inkább, Aliga II teljesen üres, 3-3 csónakot kötöttünk össze, s így versenyeztünk. A másik oldalon, a szomszédos Aliga I-en viszont az elvtársak arra vártak, hogy valaki végre kikössön, és ők is evezhessenek egy kicsit a magyar tengerben. Nekem úgy tűnt, a német vendég is élvezte ezt a szívatást. Vissza vonattal jöttünk, indultunk az állomásra, amikor fürdőnadrágban feltűnt még Aliga Il-n Aczél elvtárs, már korábban is láttam, de ez volt a megfelelő pillanat, én felöltözve, ő valami fecskében, hozzáléptem, hogy elérte-e Atkári. Ez nem történt meg, tehát az eredeti tervnek megfelelően én hívtam meg a bölcsészkarra, amit el is fogadott, de kikötötte, hogy előtte mi látogassuk meg őt a pártközpontban, beszélgessünk egy kicsit. A bölcsészek delegációját Atkári állította össze, a kari KISZ-titkár, Bakos István nem maradhatott ki, és természetesen én sem. Aczél arra hivatkozott, hogy ők ott fent és 1 Csak később tudtam meg, hogy eredetileg ez volt az aligai községháza.
