Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 1. Az 1881. évi 44. törvénycikk. Kezdet és folytatás
28 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában A textilipari üzemek különösen az első három év folyamán részesültek a többi iparághoz képest jelentősebb arányban állami kedvezményben, ez a tendencia azonban idővel mindinkább kiegyenlítődött, 1885-től a vegyipari üzemek kapták arányosan a legtöbb kedvezményt. Ez a kezdeti törekvések pozitív revízióját jelzi, hiszen a Monarchia közös piacán belül a textiliparnak nagyon korlátozott volt a lehetősége Magyarországon; az állami ipartámogatásnak viszont sem feladata, sem eredménye nem lehetett, hogy függetlenítse a magyarországi iparfejlődést a Lajtán túli területektől. A lehetőségek korlátozottságára utal Heltai is már idézett tanulmányában: „A textilipar tömegtermelő gyáripar, [...] a textilipar bármely ága kicsinyben való meghonosításának kísérlete már eleve kudarcot valló vállalkozásnak tekintendő, amelyet tanácsosabb meg sem kezdeni [...] Azon az úton, amelyen eddig haladtunk — munkások kiképzése, tanfolyamok stb. - csak kis vállalatokra juthatunk, nagy vállalatok pedig a tapasztalás szomorú tanúságai szerint nem keletkeznek.”37 Racionális ökonómiai szempontból a textilipar erőltetett támogatása nem lehetett hatékony, tőkét vont el a dinamikusabb, fejlődő új iparágaktól, de figyelembe kell venni, hogy a gazdasági döntések sohasem tisztán racionális ökonómiai alapon keletkeznek, meghozataluknál politikai, párt és egyéb harcok stb. hatása is közrejátszik. A vegyipar kialakulása a textiliparral szemben olyan iparág meghonosítását eredményezte, amely világviszonylatban is újnak számított, így az ipartámogatás hozzásegítette ahhoz, hogy versenyképessé váljon a vámközösség területén. A gépgyártásnál, illetve a vas- és fémiparnál iparágon belül figyelhető meg hasonló ellentmondás. Ugyanakkor különösen az üvegipar támogatása jelzi az ipartámogatás többrétűségét, hiszen fejlődése végső soron szinte kizárólag az ipartámogatás függvényévé vált. Ez azonban egyáltalán nem pusztán valamiféle szubjektív szándékok eredménye, hanem a gazdasági fejlődés objektív lehetőségeinek érvényesülése az állami ipartámogatásban. Az állami ipartámogatásnak nem volt — nem is lehetett - célja a gazdasági folyamatok irányának megváltoztatása, csupán kedvezményekkel kívánta a meglévő kedvező tendenciák kihasználást elősegíteni. 199 iparvállalat mellett 265 mezőgazdasági szeszgyár is részesült állami kedvezményben. Korábban éppen erre hivatkozva tekintették a törvényt egyrészt jelentéktelennek, másrészt olyan eszköznek, amely végső soron nem is az ipart, hanem a mező- gazdaságot kívánta szolgálni. Ezek az abszolút számok azonban önmagukban nagyon is megtévesztőek, hiszen Magyarországon 1883-1884-ben 92 657 szeszfőzde létezett,38 ezeknek tehát még három ezrelékét sem érte el a kedvezményben részesítettek száma.39 37 Heltai 1889. 863. p. 38 Jekelfalussy 1896. 484. p. 39 A mezőgazdasági szeszgyárak számára nem az 1881. évi törvény jelentett tényleges támogatást, hanem sokkal inkább az 1878. évi szesztörvény, továbbá az ebből adódó ellentmondásokat fenntartó 1888. évi 25. törvénycikk, amely kontingentálta a termelést az ipari és a mezőgazdasági szeszgyárak között,
