Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 1. Az 1881. évi 44. törvénycikk. Kezdet és folytatás
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában 29 Az első magyar ipartámogatási törvényről számos értékelés és adat jelent meg a kortársak és a történészek tollából egyaránt. Ezekre különösen Szterényi József0 véleménye hatott, aki politikusként egyáltalán nem volt következetes az ipartámogatás megítélésben. A századfordulón fő kifogása az volt, hogy az állami támogatás nem terjedt ki a kisiparra és a mezőgazdasági iparra.40 41 Sándor Vilmos ezzel szemben éppen azt kifogásolta, hogy túlnyomó többségben jelentéktelen, zömmel kisipari üzemek részesültek állami kedvezményben.42 A két ellentétes vélemény tehát felveti az ipar vállalati struktúrájának kérdését. Szterényi kritikájának kétségkívül jogos alapja, hogy a kiegyezés és az általa létrehozott dualista gazdasági rendszer Magyarországon a századforduló előtt a kisipart sújtotta a legerőteljesebben, hiszen amíg 1867-ben a nemzeti jövedelem 7%-át a gyáripar, 6%-át pedig a kisipar termelte meg, addig 1900-ra ez az arány 16,2 és 5,7%-ra módosult.43 Tény, hogy az osztrák nagyipar kiszorítása (például az eleve illuzórikus önálló vámterülettel) egyértelműen kedvezett volna a kisiparnak. Ezzel azonban mindössze a kisipar megvédése valósult meg a nagyipar konkurenciájával szemben, jóllehet nemzeti köntösben. „Ha azonban a tőke a társadalomnak ezeket az osztályait semmisíti meg, - írja ezzel szemben Engels — amelyek keresztül-kasul reakciósak, akkor csak hivatását teljesíti, és jót cselekszik, elősegíti az elmaradott poroszokat és osztrákokat” - nem különben a magyarokat -, „hogy végre eljussanak a modem álláspontra, ahol minden régi társadalmi különbség feloldódik tőkések és bérmunkások egyetlen nagy ellentétében.”44 Más szóval a kisipar hanyatlása a tőkés fejlődés következménye, ebből a szempontból pedig teljesen lényegtelen, hogy a nagyipar magyar volt-e, vagy osztrák. Rudolf Keller, aki önálló könyvet szentelt az ipartámogatás kérdésének, Szterényi- hez hasonlóan jelentéktelennek ítélte az első két ipartámogatási törvényt.45 Hasonló vélemény alakult ki a magyar történetírásban is. Ebben jelentős szerepet kell tulajdonítanunk a koalíciós korszakban megjelentetett hivatalos, de eltorzított statisztikának, amely szerint 179 iparvállalat részesült állami kedvezményben, s ezek közül is mindössze 53 keletkezett újonnan.46 Ezeket az adatokat közli a - Bányászati és Kohászati Lapok 1906. november 1-jei száma, valamint az 1909-ben szintén a Kereskedelemügyi Minisztérium által kiadott Emlékirat a hazai kis- és gyáripar fejlesztéséről,47 a már emvalamint termelési jutalmat állapított meg. Ez azonban, a szeszipart leszámítva, az iparfejlesztést gyakorlatilag nem érintette. 40 Szterényi József életrajzát később ismertetem. 41 Magyarország gyáripara 1901. 15. p. 42 Sándor 1954. 43 A századforduló után ez a fejlődés kiegyenlítődik. Berend-Ránki 1974. 40. és 56. p. 44 Engels 1965. 206. p. 45 Keller 1906. 6. p. 46 A Kereskedelmi Minisztérium tevékenysége 1906—1909. 333. p. 47 Emlékirat 1909.36.
