Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 2. Háborús munkaviszonyok
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban 283 vált a fogyasztási cikkek egyenlőtlen elosztása. A munkások szűk tartalékait a háború gyorsan felemésztette, s közben nyilvánosságra kerültek az első háborús mérlegek és az azokban bevallott hatalmas nyereségek. 1915 végére a munka és tőke szolidaritása végleg felbomlott. A szakszervezetek 1916. évi kongresszusán az osztrák szervezet küldötte fogalmazta meg az illúzióvesztést: „A Durchhalten (kitartás) jelszó alatt azt értettük, hogy itt mindenkinek alá kell rendelnie a maga külön érdekeit, külön törekvéseit a háborús idő kényszerének. Mi naivan el is hittük azt, hogy ez a jelszó mindenki számára szól, ámde azt kellett látnunk, hogy a Durchhalten jelszó ellenére a társadalom egyesei itt vagyonra, jólétre tesznek szert, míg a társadalom többi rétegei szegénységben és nyomorúságban húzzák keresztül a kitartás idejét. A Burgfriede (osztálybéke) jelszava pedig elveszi tőlünk annak lehetőségét, hogy felléphessünk azok ellen, akik egyik oldalon elveszik tőlünk szeretteinket, másrészről a háború tartalma alatt mérhetetlen módon kizsákmányolnak bennünket.”30 A fokozódó és egyre általánosabbá váló elégedetlenség és szembenállás aktívabb beavatkozásra kényszerítette az államot. A kormányon belül elsősorban a Harkányi János vezette kereskedelmi tárca mérte fel a legpontosabban a helyzetet, és felismerte, hogy szükségszerű engedményeket tenni. Kezdeményezésére 1916. június 17-én a honvédelmi miniszter elrendelte a drágasági pótlék fizetését, az akkordok rögzítését (a munkások rovására nem változtathatók), túlórázásnál a háború előtti munkarend alkalmazását (minimum 20%-os pótlék fizetendő), valamint a bérek kifizetését üzemszünet esetén is. Megszervezték a Munkaügyi Panaszbizottságot is, amely a szolgálati, bér- és munkaviszonyból származó panaszokkal volt hivatott foglalkozni. A bizottságban a Honvédelmi Minisztériumon kívül a katonai parancsnokság, a pénzügyi és a kereskedelmi tárca, a munkaadók szervezete és a szakszervezet képviseltette magát. A bizottság azonban csupán javaslati, véleményező és békítő jogkörrel rendelkezett, ami egész ténykedését illuzórikussá tette. 1916 nyarán Bródy Ernő31 a vasas szakszervezet kérésére interpellációt nyújtott be a képviselőházban, amelyben kifogásolta a bizottság szűk hatáskörét. Ennek eredményeképpen a honvédelmi miniszter bírói jogkörrel ruházta fel a panaszbizottságot a fellebbezés lehetősége nélkül. A panaszbizottság nem hozott döntő változást a munkások helyzetében, ügyvitele rendkívül hosszadalmas és bonyolult volt, így sok esetben még a munkások javára hozott döntései is jelentéktelenné váltak. Mindezek ellenére a Népszava egy esetleges for30 PIL 672. f. 65. ő. e. 1916. évi rendes közgyűlés jegyzőkönyve. 31 Bródy Ernő (1875-1961) jogász, Bródy Sándor unokaöccse. Hosszabb külföldi tanulmányútját követően Budapesten nyitott ügyvédi irodát. Vázsonyi Vilmos barátjaként belépett annak demokrata pártjába, 1906-ban és 1910-ben országgyűlési képviselőnek választották. Az I. világháború kitörésekor önkéntesként jelentkezett a frontra, népfölkelő századosi rangban szerelt le. 1920-tól 1944. márciusi internálásáig kisebb megszakítással nemzeti szabadelvű (Vázsonyi párt) nemzetgyűlési képviselő volt.
