Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 2. Háborús munkaviszonyok
282 V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban közös segélyalapot létesített a bevonult alkalmazottak családtagjainak támogatására, amelyhez a munkások heti keresetük 2%-ával járultak hozzá.27 A gyors győzelembe vetett hit szintén erősítette tőke és munka szolidaritását. A kölcsönös áldozatvállalás jegyében tudomásul vették a kivételes intézkedések keretében megfogalmazott röghöz kötést is, s a fegyelmet a bevonultatástól való félelem még a szervezett munkások között is tovább szilárdította. A gyár vezetése felismerte a munkásság meghátrálását, és a katonai parancsnokra, valamint a kispesti szolgabíróra támaszkodva igyekezett kihasználni a számára kedvező helyzetet. Ugyanakkor a keresetek a fokozatos drágulás következtében romlottak, amit tovább súlyosbított a gyárban a szolgabíró jóváhagyásával bevezetett pénzbüntetések rendszere is. A katonai hatalomra támaszkodó tisztviselők pedig embertelenül bántak a munkásokkal. Ezzel a fokozódó kizsákmányolással szemben a helyi szakszervezeti csoportok tehetetlennek bizonyultak, az ellenállás szinte teljes egészében a katonai fegyelemtől függetlenített munkásnőkre hárult. Válaszul „a katonai parancsnokság nőket, családanyákat, leányokat csak azért, mert keresetük silánysága és a mérnökök, művezetők durvasága miatt tiltakoztak, több napi elzárásra ítélt, katonai őrjáratokkal elővezettetett és családanyákat több napra elszakítottak a családjuktól”.28 Ekkor a munkásnőknek elvben még lehetőségük volt, hogy munkakönyvük kikérésével védekezzenek az ilyen eljárással szemben. A válasz azonban ezekre a kísérletekre is elzárás volt. A vasas szakszervezet központi vezetősége több ízben követelte a törvénytelenségek felszámolását. 1915. június 8-án ismételten a honvédelmi miniszterhez fordultak beadványukkal, amelyben összegezték a csepeli munkások panaszait. Másnap zavargások törtek ki a községben a drágaság miatt, a lakosság összecsapott a rendőrséggel. Végül a megmozdulás letörésére kirendelték a katonaságot is, s több személyt letartóztattak. A helyi hatalom szívósan tovább folytatta harcát a munkásság szervezeteinek teljes szétzúzása érdekében. Novemberben a gyár katonai parancsnoka a vezényelt munkásoknak megtiltotta, hogy szakszervezeti tagok legyenek, és gyűléseken vegyenek részt. A központi vezetőség ismét beadványban tiltakozott az eljárás ellen.29 A dolgozókat a már említett pénzbüntetések mellett súlyosan érintette az akkordok indokolatlan emelése, valamint a munkaidő meghosszabbítása, ami a túlórapótlék automatikus csökkenésével járt. Mindez - a helyi csoport kényszerű bénultsága ellenére - erősítette a szervezettséget. A kezdeti illúzió a kölcsönös áldozatvállalásról szétfosz- lott. Bár a háború terhei sújtották ugyan a burzsoázia egyes rétegeit és képviselőit is, de megközelítőleg sem abban a mértékben, mint a munkásságot. Egyre szembetűnőbbé 27 MNL OL Z 402 58. 28 Pl Arch. WM-gyári iratok (657 f.) 1/12. Az iratok feltehetőleg visszakerültek eredeti lelőhelyükre, az MNL OL-ba. A könyv kiadásának idején nem azonosíthatóak. PIL 672. f. 177. ő. e; A Magyarországi Vas- és Fémmunkások 1929. 61. p. 29 A Magyarországi Vas- és Fémmunkások 1929. 61-62. p; PIL A XV. 1.(1915.) 1. [Az irat a könyv sajtó alá rendezése idején nem azonosítható]; PIL 672. f. 195. ő. e.
