Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 1. A háborús termelés
274 V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban A termelés tehát még mindig fantasztikus mértékben növekedett, de ezt növekedést egyre inkább nehezítette a nyersanyaghiány. A lőport - mint láttuk - eleve a Hadügyminisztérium bocsátotta a gyár rendelkezésére, de a biztonsági előírások pontosan szabályozták a Csepelen tartható mennyiséget. Lőpor hiányában már 1914 októberében is le kellett állítani a tüzérségi lőszergyártást, s ez decemberben és 1916 augusztusában is megismétlődött. A lőpor mellett a szén hiánya okozott gondot, amiből a gyár 1914 végén napi 7 vagont használt fel. Amikor novemberben lezárták a sziléziai vasútvonalakat, a gyár leállását a Hadügyminisztérium sürgős közbelépésével sikerült csak elkerülni. Egy évvel később a lőszergyártás fokozását szintén a szénhiány nehezítette meg. Más anyagokat - a szénhez hasonlóan — gyakran szintén csak a Hadügyminisztérium segítségével sikerült biztosítani (kén, foszfor, salétromsav stb). A lőszergyártás igényeinek kielégítésére a háború alatt kétszeresére növekedett a fémfélgyártmányok magyarországi behozatala. A szükséges rezet Weiss Manfréd 1914-ben maga szerezte be, ez 1915-re azonban már teljesen lehetetlenné vált. 1915. július végéig a gyalogsági lőszergyártáshoz szükséges 1600 tonna rezet (8 millió korona értékben) a Hadügyminisztérium biztosította, ez az év utolsó öt hónapjában már 2200 tonnát tett ki.12 A megnövekedett termeléssel nem tartott lépést, egyre nehézkesebbé és lassúbbá vált a vasúti szállítás. A megrakott vagonokat a gyár gőzmozdonyaival átvontatták a HÉV csepeli átvételi vágányára, innen villanymotoros mozdonyok vitték tovább a Du- na-parti, majd a Ferencvárosi pályaudvarra. A Hadügyminisztérium végül 1915 áprilisában szerződést kötött a HÉV vezérigazgatóságával a vasúti szállítás biztosítása érdekében, a gyár igazgatósága pedig elrendelte az érkező vagonok azonnali, akár vasár- és ünnepnapi és szükség esetén éjjeli kirakását is. Ez az intézkedés azonban a tényleges problémákon nem segített: az üres vagonokat nem tudták kivontatni, a teliket pedig betolni, hiszen bár 1916-ra a gyári iparvágány hossza már elérte a 30 km-t, de csupán egyetlen vágány vezetett ki a gyárból.13 A lőszer- és a lövedékgyártás növelése megkövetelte az alapanyaggyártás fokozását is. 1915-1916 folyamán előbb két 32 tonnás martinkemencét építettek, majd ezt követően felállítottak egy 6 tonnás elektromos kemencét a különleges minőségű acélok gyártására. Továbbfejlesztették és korszerűsítették a gázgenerátor üzemet is, ahol összesen 214 generátor dolgozott. (A melléktermékként keletkezett kátrány hasznosítására felépült a kátránydesztilláló üzem.) Ebben az időben jött létre a vasöntöde, 1916-ban pedig a durva- és finom-acélhengermű, illetve az acéllemez-hengermű kezdte meg működését. 12 ÖStA KA Zst KM MLA 1914 7A 17-3/1, 2, 38-2/11, 38-15,1915 7A 38-80/1-6, 57-2/21-44, 7PA 31- 4/179-3, 209, 31-12/29-5, 1916 7A 33-6/7, 50-120, 57-2/21-14, 7PA 32-2/4-27, 1917 Präs 72-62/5. 13 ÖStA KA Zst KM MLA 1915 5 AEB 21-2/21, 36-76, 46-70, 7A 21-10, 20, 37; MNLOLZ402 1212.
