Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban - 1. A háborús termelés
V. A Weiss Manfréd-gyár a háborúban 275 A vasöntödében elsődlegesen a srapnelekhez szükséges vasgolyókat öntötték, ezzel kívánták helyettesíteni a háború előtti ólomgolyókat, amelyek gyártása az ólomhiány miatt lehetetlenné vált. A fémműben előbb a szalaghengerde fejlesztésére került sor, majd (rézhiány miatt) a használt réz hasznosítására üzembe helyezték a rézelektrolízist. Műszakilag a legnagyobb problémát a periszkópcsövekhez szükséges, nikkel tartalmú sárgarézből készülő öntecsek gyártása jelentette, amit egy dán szabadalom felhasználásával oldottak meg: a rezet három egytonnás billenőkemencében olvasztották. A kemencéket köralakban helyezték el, a kör közepén a földbe süllyesztve volt a hatalmas kokilla, amelybe a három kemencéből egyidejűleg öntötték a fémet; az öntecsek súlya mintegy 3 tonna volt.14 A háború kitörése után a szükséges energia biztosítása is gondot okozott. A gyártelep a fővárostól 2500 LE energiát kapott, de végleges megoldást ez sem jelenthetett, miután a teljes mennyiség még így is csak mintegy 10 500 LE volt. A Fővárosi Elektromos Művek kelenföldi erőműve 1915 közepétől biztosította a hiányzó energiát, miután a Hadügyminisztérium eljárt a Kereskedelmi Minisztériumnál, a Pest megyei alispánnál és a budapesti polgármesternél. A kelenföldi erőmű egyik turbináját félfordulattal járatták annak érdekében, hogy Csepel a Duna medrén keresztül lefektetett három kábelen 25 periódusú áramot kapjon. Végül az év végére felépült az új kazánház és gépterem. A kazánházban hat 420 m2 fütőfelületű kazán, a turbinaházban pedig egy 5500 kW-os turbina üzemelt. Ezzel egy időben épült a dunai vízbeszerzőmű három szivattyúval és három vízderítő medencével. 1915 októberében összesen 2700 m2 alapterületű raktárhelyiség készült el az elszállításra váró lövedékek tárolására, továbbá a munkások elhelyezését szolgáló lakóbarakkok és egyéb hasonló létesítmények épültek. Az építkezéshez szükséges téglát a saját, Szigetszentmiklóson létesített téglagyár szolgáltatta, amelynek kapacitása 25 ezer tégla volt naponta. A téglagyárhoz később iparvágány is csatlakozott.15 A magyarországi vállalatok túlnyomó többségével ellentétben Weiss Manfréd számára nem okozott nagyobb gondot a háborús termelésre való átállás. Éppen a háború kitörését követően derült fény tartalékaira, hiszen a mintegy 13 millió korona egy éven belüli mozgósítása példátlan volt a magyar gazdasági életben. Annak ellenére, hogy nagyon szoros kapcsolatban állt a Kereskedelmi Bankkal, nem vett igénybe bankhitelt, hanem saját erőből fedezte a beruházásokat. A csepeli gyártelep jövedelmezőségéről nem állnak rendelkezésre pontos, átfogó adatok. A hivatalosan közzétett mérlegekben szereplő számokat már a kortársak sem vették komolyan. A fejlődést azonban jelzi, hogy ezeknek az adatoknak az alapján a részvénytársaság megalakulását követő két év alatt az ingatlanok értéke az erede14 Kovács é. n. 15 Kocsis-Németh-Uglár é. n; ÖStA KA Zst KM MLA 1915 7A 33-2/94-3, 48-33, 58-16, 1917 5 AEB 46-50.
