Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 1. Az 1881. évi 44. törvénycikk. Kezdet és folytatás

I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában

25

ző és életképes iparágak megerősödését és fejlődését is elő akarta mozdítani.” Végül ez az elv érvényesült a kedvezmények odaítélésénél.33

A budapesti kamara 1881. évi jelentése az előbb idézetteknél sokkal pozitívabban értékelte a törvény hatását, amikor megállapította, hogy a hazai ipar szerepe az állami megrendeléseknél jelentősen nőtt.

Az ipar megélénkülése a nyolcvanas évek elején tagadhatatlan tény. 1881-ben hat bányavállalat egyesüléséből jött létre az Észak-Magyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt., a Rimamurányi Vasmüegyesület és a Salgótarjáni Vasfinomító Rt., amely 1885-ig háromszor élt az ipartámogatási törvény által biztosított adókedvezménnyel. Ugyanebben az évben alakult 1,5 millió forint alaptőkével a Nagysurányi Cukorgyár, az alapító Deutsch, Brüll és Kohner családok még számos iparvállalatot alapítottak ezekben az években. Ugyanakkor 17 kisebb-nagyobb fémipari (főleg gépipari) gyár létesült, néhány újabb vidéki malom, számos kisebb kőolaj-finomító Erdélyben, valamint a Budapesti Ásványolajgyár és a Magyar Petróleumipar Rt. Ebben az időszakban jön létre az Első Magyar Szövő- és Kötőgyár Vácott, s nem utolsósorban a Weiss testvérek konzervgyára Budapesten.

Túlzás lenne ezt az alapítási kedvet kizárólag az 1881. évi 44. törvénycikk hatásának tulajdonítani, hiszen óriási szerepe volt az ekkor kibontakozó konjunktúrának, és az ennek hatására beáramló külföldi tőkének, illetve a hazai nagybankok felfejlesztésének és az ennek nyomán kialakuló valóban modem hitelrendszernek is.34

Ehhez járult harmadik tényezőként az a folyamat, amelynek keretében a magyar kereskedelmi és malomipari nagytőke az ipar egyéb ágai felé fordult. A fellendülés tehát csakis ennek a három tényezőnek a kölcsönhatásaként érthető meg. Az ipartámogatás hatása nem mérhető összegszerűségével, hiszen vonzerejénél fogva a valóságban mesz- sze meghaladta azt, és jelentősen hozzájárult az említett tényezők érvényesüléséhez. Nincs okunk tehát megkérdőjelezni azt a korabeli értékelést, amely szerint „az előbbi [azaz az 1885 előtti] korszak a tevékeny alkotás ideje, midőn az iparnak nyújtott állami kedvezmények alapján számos új gyár keletkezik, az állam az iparfejlesztés alapjainak lerakásán, új oktatási intézmények, tanfolyamok felállításán serénykedik és támogat minden sikerrel biztató társadalmi és egyéni kedvezményezést”.35

Az egyes vállalatok számára nagyon eltérő lehetett az állami támogatás jelentősége. Növelte a tervezett beruházások gazdaságosságát, s ezzel közvetlenül és közvetve is elősegítette, ösztönözte az új alapításokat és bővítéseket. Egyes esetekben azonban - a törvény céljaival ellentétben — a gyár alapítása szinte kizárólag az ipartámogatás függvényévé vált. így például a Testory-féle gyár, illetve utódvállalata a közgazdasági

33 MNL OL Z 192 Állami Kedvezmények bizottsága jegyzőkönyve.

34 Ugyanebben az időben pl. háromszorosára emelkedett a Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár, a Ganz gyár, valamint az Államvasutak Gépgyárának forgalma.

35 Heltai 1889. 853. p.