Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 1. Az 1881. évi 44. törvénycikk. Kezdet és folytatás
26 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában alapból kamatmentes kölcsönben részesült, sőt az állam (a törvény által biztosított lehetőségeket túllépve) részvényeket is vásárolt, amelyek együttes összege meghaladta a 100 ezer forintot. A kormány végül 85 ezer forinttal részesedett a részvénytársaság alaptőkéjéből. Könnyű lenne persze ilyen és hasonló adatokból Sándor Vilmoshoz hasonlóan arra következtetni, hogy az illetékes állami intézmények helyenként bizony könnyelműen, pazarlóan osztogattak az amúgy is szűkös forrásból. Az idézett esetnél talán jogos is lehet ez a vád, csakhogy hasonlóan „pazarló” módon járult hozzá az államkassza a ma is híres Herendi Porcelángyár alapításához 15 ezer forinttal, majd 1887-ben 10 ezer forint segélyt, 1888-ban nyolcezer forint kamatmentes kölcsönt, 1889-ben előbb hatezer, majd további 60 ezer forintos kölcsönt juttatott a gyárnak, amely így berendezkedhetett a kőedénygyártásra.36 Egyáltalán nem mellékes persze, hogy az állam segélyekkel, részvényvásárlással vagy akár kamatmentes kölcsönnel alapvetően életképes vállalatokat szubvencionál-e, segíti át őket nehézségeken, vagy kizárólag a segélyezés jelenti-e a vállalat egyedüli létalapját. Ez a feloldhatatlan ellentmondás azonban már eleve következik a szubvencionálás rendszeréből. Néhány vállalkozónál a kedvezmények gyakoriságából is lemérhetjük annak fontosságát. A Salgótarján-Rimamurányi Vasmű Társaság, Regenhart Ferenc és a Weiss testvérek 3-3 üzemük részére kértek és kaptak kedvezményt. A Ganz gyár és Rock István 2-2 gyárral szerepel. A felvidéki Kuhinka család élt a leggyakrabban ezzel a lehetőséggel, 1886 és 1889 között öt üveggyáruk részére kaptak állami kedvezményt. A kormány az ipartámogatástól gyakorlatilag független célkitűzéseinél is felhasználta az állami kedvezmények lehetőségét. így az első ipartámogatási törvény keretében 21 brassói vállalat kapott állami kedvezményt. Jelentős részük a kis- és középipart képviselte, az ipartámogatás ebben az esetben a román vámháború kompenzálásának eszközévé vált. Még ha el is tekintünk az ilyen másodlagos céloktól, a kedvezményezett vállalatokról készült statisztikák önmagukban sem mondanak sokat, hiszen nem tartalmazzák, nem is tartalmazhatják a kedvezmények mértékét, valódi jelentőségét. Mindez persze a kedvezményezett vállalatok iparági megoszlására is érvényes, azonban mégsem mondhatunk le - e fenntartásokra hivatkozva - ennek részletezéséről. Ezt mutatja az 1. táblázat. 36 SÁNDOR 1954. 351-352. p.
