Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában - 1. Az 1881. évi 44. törvénycikk. Kezdet és folytatás
22 I. Állami ipartámogatás a dualizmus korában sikeres fejlesztésére, vagy éppen a még hiányzó iparnak rögtöni megteremtésére ugyan nem elegendők, de miután alaposan feltehető, hogy a társadalmi és magántevékenység az iparnak eddig elhagyott mezejére fokozottabb mérvben irányuland akkor, ha meggyőződik, hogy az állam kedvezmények nyújtása által is az e téren folytatott tevékenység fontosságát elismeri és az ipar felvirágozásának előmozdítását kiváló feladatának tekinti.” A kormány elvetette, hogy kizárólag az új iparvállalatokat támogassa, mivel ez csökkentette volna a törvény jelentőségét, ugyanakkor a meglévő vállalatok indokolatlan hátrányba kerültek volna. A támogatás célja a fejlődőképesség előmozdítása volt: „A haladni nem tudó iparos támogatása nem indokolt.”23 Láng Lajos,24 a törvény előadója kiemelte a Baross által már korábban megfogalmazott gondolatot, amely szerint a mezőgazdaságnak is érdeke az ipar fejlesztése, továbbá, hogy az ipartámogatásnak nem a vámvédelem az egyedüli eszköze. A törvény célja a versenyképesség fokozása. „A kormány által nyújtott ily nevezetes kedvezmények egyszersmind élesztőleg hatnak a magántevékenységre, de óvakodni kell attól is, hogy túlságosan sokat ne tegyen az állam, mert oly indusztriának mesterséges nevelése, melynek nincsen kellő alapja, csak arra vezetne, hogy ezen indusztria a legelső alkalommal összedőlne és sokkal nagyobb válságot vonna maga után.”25 A pénzügyi bizottság megvitatta, hogy milyen kedvezményeket kell adni és milyen iparágaknak. Nem tartotta célszerűnek törvénybe foglalni azokat a kedvezményeket, amelyeket a kormánynak amúgy is módjában áll megadni, és egyben két további iparág támogatását javasolta.26 Az országgyűlést a törvény vitája során általános közöny jellemezte, mindössze kilencen szóltak hozzá, a képviselők indítványait gyakorlatilag érdemi vita nélkül vetette el, a szavazás során még a ház határozatképessége is kérdéses volt. A hozzászólók szinte valamennyien felvetették a közszállítások kérdését, amelynek rendezése szerintük, a kormány álláspontjával ellentétben, nem jelenti a verseny kiiktatását, hanem a hazai iparra szűkíti azt. Mudrony Soma27 a célhoz képest jelentéktelennek tartotta a vállalt áldozatokat, helyes iparszervezet kiépítését, az iparos szakoktatás elterjesztését és további iparágak bevonását javasolta. Hasonló álláspontot képviselt Ráth is, amikor a javasolt iparfejlesztési eszközöket silánynak nevezte. Mudrony és Helfy Ignác28 a közös 23 KI 1878-1881. 1076. sz. 24 Láng Lajos 1878-tól - egy ciklust kivéve - 1918-ban bekövetkezett haláláig szabadelvű országgyűlési képviselő volt, közben rövid ideig pénzügyi államtitkár, kereskedelmi miniszter, illetve parlamenti alelnök. Neves közgazdász és statisztikus, 1883-ban az Akadémia levelező, 1892-ben rendes tagjává választották. 25 KN 1881. május 11. 26 KI 1878-1881. 1097. sz. 27 Mudrony Soma az Iparegyesület 1867-es újjáalapításától annak egyik vezetője volt, 1875-től szinte 1897-ben bekövetkezett haláláig országgyűlési képviselő, az állami ipartámogatás egyik kezdeményezője. 28 Helfy Ignác 1869-től 1897-ben bekövetkezett haláláig szélsőbaloldali (Kossuth-párti) politikus volt.
