Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)

IV. A csepeli gyár - 3. Alapanyaggyártás. A vertikum kiszélesítése

204

IV. A csepeli gyár

12. táblázat

A Fémmű termékeinek jelentősebb felhasználói az össztermelés százalékában

1900

1901

1902

1903

1904

Saját felhasználás

41

43

40

43

39

Magyar Királyi Posta

18

23

15

11

25

MÁV

1

1

3

4

5

Tüzérségi szertár Bécs16

14

5

10

Kabelfabrik AG Bécs

3

6

6

7

5

G. Chaudoir Bécs, Bp.1

4

2

2

Ganz Bp.

1

1

5

5

5

Perei—Schacherer Bp.

14

4

2

Deutsch Ignác és fia Bp.2

5

Összesen

65

91

91

83

98

Forrás: MNL OL Z 1322 1900-1904. Hengermű főkönyv.

A hengerműben ekkor 8 adminisztrátor, 4 műszaki tisztviselő, 12 művezető, 249 férfi- és 231 női munkás dolgozott. A tisztviselők havi fizetése 100—250 korona között volt, ennél azonban lényegesen többet kerestek a külföldről szerződtetett szakemberek (300 korona), köztük a német igazgató (841 korona). A fémmű legjobban fizetett alkalmazottja havi 1000 koronás fizetéssel Nagel Bemát volt, akit Weiss Manfféd Párizsból hívott meg, s szaktanácsadóként ténykedett. Ő irányította a hengermű felépítését, a berendezések vásárlását, és a Basse és Salve cégre is ő hívta fel Weiss Manfréd figyelmét.41

A századfordulóig a gyárban zajló legfontosabb fejlesztés a fémhengermű létesítése volt. A tüzérségi lőszer gyártásával kapcsolatos próbálkozások szorosan kapcsolódtak ugyan a hengermű létesítéséhez, az azonban sokkal szélesebb célokat szolgált: a tüzérségi és gyalogsági lőszergyártás mellett vörösréz és vörösréz ötvözetek öntését, hengerlését és kereskedelmi cikkekké (lemezek, csövek, drótok, rudak, mozdonytűzszekrények stb.) való feldolgozását. A csepeli gyártelepen - ahol korábban kizárólag haditermelés

41 MNL OL Z 1322 1900-1904 Hengermű főkönyv; CSM MŰM 1899-1900-as öntési napló; MNL OL К 269 1900-79312/1712.