Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 3. Alapanyaggyártás. A vertikum kiszélesítése
IV. A csepeli gyár 205 folyt - a hengermű üzembe helyezését követően tehát a kereskedelmi cikkek gyártása is megkezdődött. A fémműben a kibontakozó válság hatására a termelés 1901-ben mintegy 5%-kal visszaesett, az előző évihez képest jelentősen szűkült a vevők köre, a gyártott termékek 91%-a mindössze 7 vevő között oszlott meg, ezen belül a saját felhasználás arányaiban némileg növekedett, abszolút értékben azonban stagnált, sőt jelentéktelen mértékben csökkent. A posta és a bécsi Kabelfabrik rendelései azonban 200 ezer koronával emelkedtek. 1902-ben tovább csökkent a belső felhasználás, és a hadi igazgatás, valamint a posta számára végzett szállítások értéke is visszaesett. Ebben az évben azonban, szemben az előző évi 272 021 koronás veszteséggel, a hengermű első ízben ért el nyereséget, a termelés értéke pedig - ha csak mindössze 1 %-kal is - meghaladta az 1900-as szintet. Ehhez járult a berendezések újabb, 100 ezer korona értékű kiegészítése. Az 1903. év eredményei azt mutatják, hogy a vállalat egészének sikerült viszonylag gyorsan túljutnia a válságon. Jelentősen emelkedett a hengermű termelése s ezen belül a saját felhasználás, a nyereség pedig meghaladta a 200 ezer koronát. A tüzérségi lövedékgyártás felfuttatása kihatott a hengerműre is. 1904-ben közel 300 ezer koronával emelkedett a befektetett tőke, amelynek nagy része ingatlanokban jelentkezett. Nőtt a megrendelések értéke is, meghaladta a 2,3 millió koronát. Weiss Manfréd időközben csatlakozott a sárgaréz kartellhez.42 A fémfeldolgozás továbbfejlesztése szempontjából döntőnek bizonyult a cső- és rúdgyár létesítése, amit Weiss Manfréd 1906 végén jelentett be A bővítéshez szükséges telket 1907 áprilisában vásárolta meg, s igen rövid idő alatt, már októberben, másfél millió korona befektetéssel és 100 munkással üzembe helyezték az új gyárrészleget. Az új részlegek - csőhengermű, rúdsajtoló, szalaghengermű és pénzlapkagyár - már az év végére heti 100 ezer korona termelési értéket biztosítottak. 1909-ben a négy műhely 312 munkással hetenként több mint 250 ezer korona értékű árut gyártott, a befektetett tőke pedig meghaladta az 1,7 millió koronát. Ennek 10%-át a beépített telkek, 16%-át az épületek és a fennmaradó 74%-át a gépek és egyéb berendezések értéke tette ki. Ezzel az új beruházással - figyelembe véve a már meglévő vörös- és sárgaréz- hengerdéket, a dróthúzót és az öntödét - a csepeli gyár az ország legjelentősebb fém- feldolgozó üzemei között is az élre került, hasonló profilt Magyarországon ebben az időben egyedül a Magyar Rézhengerművek Rt. képviselt. A kerületi iparfelügyelő véleménye szerint a kibővített hengermű egyedülálló a hazai iparban, s nemcsak a belföldi szükségleteket képes kielégíteni, hanem jelentős kivitelre is dolgozhat. Az iparfelügyelőjóslatát cáfolni látszott az a tény, hogy az új létesítmény az 1907-es évet mintegy 42 MNL OL Z 1322 1900-1904 Hengermű főkönyv.
