Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 2. Gyalogsági lőszergyártás. A magyar kvóta kihasználása
IV. A csepeli gyár 197 szállítást, az első hónapban 3 millió töltényt ad át, ami a nyolcadik hónapra fokozatosan havi 10 millióra emelkedik, ugyanakkor előlegként megkapta a vételár egyharmadát.31 Az orosz lőszerszállításokat kezdetben erőteljesen akadályozta az 1905-ös budapesti vasas sztrájk, amelyhez a csepeli munkások szinte teljes létszámmal csatlakoztak. A szerződést ez nem sodorta veszélybe, a sztrájk vis maiomak számított, s az orosz kormány nem tehetett mást, minthogy kivárta a végét. A Monarchia jelentős lőszergyárai ekkor teljes kapacitással dolgoztak a hasonló jelentőségű orosz rendelések kielégítésén. Hirtenberg például 200 millió töltényre kapott megrendelést, ráadásul a budapesti vasas sztrájkkal nagyjából egy időben, június elejétől két hónapig az ottani gyárban is leállt a termelés, mivel a külföldről behozott lőpor nem felelt meg a követelményeknek. A 20 milliós orosz rendelés gyakorlatilag 1906 közepéig teljesen lekötötte a hirtenbergi gyár termelését.32 Csepelen 1905. augusztus 17-én hagyta el az első négy vagon lőszer a gyárat, ezt további 37 szállítmány követte, míg az 1906. november 7-én leszállított utolsó három vagon lőszerrel eleget tettek az orosz megrendelésnek. Ebben az időben az átlagosan 2000 fős munkáslétszám elérte a 2800-at.33 A feszült külpolitikai helyzet hatást gyakorolt a Hadügyminisztérium megrendeléseire is, amelynek több mint 34%-át Weiss Manfrédnak biztosították. A szokásos lőszerszállítások általában havi félmillió darab körül voltak, de ebben az időszakban a gyár több ízben kapott rendkívüli megrendelést is, 1907 novemberében például 5 millió, 1908 februárjában 5,6 millió, szeptemberben ismét 5 millió, majd novemberben 16,7 millió darabra. Ezeknek a rendeléseknek a következtében a Hadügyminisztérium számára gyártott lőszerek száma esetenként elérte, sőt meghaladta a havi 4 millió darabot mintegy 380 ezer korona értékben. 1909 januárjában Weiss Manfréd újabb 19 millió 8 mm-es lőszer gyártására kapott megbízást, a Hadügyminisztérium ugyanakkor napi 300 ezer darabban határozta meg a minimális termelést. Azonban ezt is sikerült túlszárnyalni, így másfél hónappal később - amikor a minisztérium újabb 19,5 millió töltényt rendelt - már napi 700 ezer darabot írtak elő, ezzel a tényleges termeléssel már a Monarchia egyik lőszergyára sem tudott lépést tartani. Egyedül a közös hadi igazgatás mintegy másfél év alatt 6,5 millió korona értékben rendelt lőszert.34 Az éles lőszer gyártása mellett évente 12-14 milliós mennyiségben változatlanul folytatták a régi lőszerek szétszerelését is. Ezeknél éveken keresztül vita tárgyát képezte, hogy a lőpor ürítése vízbe történjen-e, vagy szárazon. Weiss Manfréd 1907 novem31 MNL OL Z 402 80; MNL OL Z 195 1904-4372; 1905-8743; 8978; ÖStA KA Zst KM MLA 1905. 7A 13-1/30; Berend-Ránki 1965. 47. p; Keller 1906. 106-107. p. 32 Volkswirtschaftliche Zeitung, 1905.20. 33 ÖStA KA Zst KM MLA 1906. 7A 18-4/3-11; Magyar Ipar, 1907. 16. 34 ÖStA KA Zst KM MLA 1906. 7A 12-1/11-1,2, 12-4/4,6, 10-2, 89-1; 1809 7A 1-3/16, 12-1/17-4, 12- 1/20, 12-5/1-2, 12-5/9.
