Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 2. Gyalogsági lőszergyártás. A magyar kvóta kihasználása
198 IV. A csepeli gyár bérében biztonsági okokból az előbbit javasolta, de még a katonai műszaki bizottságon belül sem sikerült egységes álláspontot kialakítani, így a Hadügyminisztérium gazdasági okokból elutasította Weiss javaslatát. 1909 áprilisában Weiss Manfréd újabb 22,5 millió régi töltény ürítésére kapott megrendelést, s ebből augusztusra sikerült közel 19 millió darabot szétszerelni. Ekkor azonban — éppen a száraz ürítés következtében - hatalmas robbanás történt, amelynek során 11 munkás életét vesztette. A robbanást követő vizsgálat felmentette ugyan a gyár vezetőit a felelősség alól, mégis 17 pontban foglalták össze a bevezetendő biztonsági intézkedéseket, amelyek közül a legjelentősebb az volt, hogy előírták a lőpor vízbe történő ürítését. Ez a baleset, amely egyedülálló volt a gyár történetében, nagy felháborodást váltott ki. Az áldozatok többsége tizenöt év körüli gyermek volt, s ráadásul nyilvánosságra került, hogy a műhely vezetői tudtak az egyik gép meghibásodásáról, ami a három egymás utáni robbanást kiváltotta. A sajtó részletesen tárgyalta a gyári viszonyokat, s az ügy kezdett egyre kellemetlenebbé válni. így feltehetően helytálló a Népszavának az az állítása, amely szerint augusztus 28-án egy 40 lóerős gépkocsi hagyta el a gyárat Blockner Izidor hirdetési ügynökkel, aki számos lap szerkesztőségét felkereste, s mintegy félmillió koronát osztott szét. A munkássajtó mellett az erősen revolverlap jellegű Pesti Futár volt az egyetlen, amely még ezt követően is foglalkozott a balesettel, sőt később is visszatért rá. A Pestvidéki Királyi Ügyészség is folytatott vizsgálatot, de éppen a Hadügyminisztériumtól kértek szakvéleményt a lőpor ürítéséről, valamint a többi gyárban alkalmazott eljárásról. Miután azonban a Monarchia területén kizárólag Weiss Manfréd foglalkozott a régi lőszerek szétszerelésével, a Hadügyminisztérium igazolta a Csepelen alkalmazott eljárást.35 A Hadügyminisztériumban természetesen változatlanul nagyra értékelték Weiss Manfréd szolgálatait. 1909-ben hangot is adtak ennek a megbecsülésnek: Weiss Manfréd gyárát „a hadi igazgatás követelményeinek megfelelően oly módon rendezte be, hogy jelenleg fontos része azoknak a létesítményeknek, amelyek biztosítják a fegyveres hatalom felszerelését. Ez a tény különösen mozgósítás vagy háború esetén jelentős a lőszerellátásban. Az ausztriai kincstári lőszergyár és két magánvállalat mellett a Weiss- féle lőszergyár az, amelynek teljesítőképességére a Hadügyminisztérium az adott esetben számíthat a fegyveres erő ütőképességének fenntartása céljából.”36 A Weiss Manfréd gyár valóban a hadsereg legjelentősebb lőszerszállítója volt, vezetői pedig komoly szaktekintélynek számítottak. A Hadügyminisztérium tehát megelégedéssel konstatálta, hogy a csepeli gyár megbízható támaszt jelent háború esetén is, 35 ÖStA KA Zst KM MLA 1909 7A 12-1/12, 12-5/3, 10, 12, 20, 12-12; 12-12/2-2; 12-12/6; 1910 7A 12- 10; MNL OL Z 402 80, 115; Népszava, 1909. augusztus 31; Pesti Futár, 1909. 73-75, 1912. 225, 238. 36 ÖStA KA Zst KM MLA 1909 Präs 5-48/20.
