Varga László: A csepeli csoda. Weiss Manfréd és vállalata a Monarchiában - Várostörténeti Tanulmányok 15. (Budapest, 2016)
IV. A csepeli gyár - 2. Gyalogsági lőszergyártás. A magyar kvóta kihasználása
196 IV. A csepeli gyár ennek fejében alávetették magukat a Monarchia külpolitikai célkitűzéseinek, és hajlandók voltak akár nagyon kedvező üzletektől is eltekinteni. A Monarchia politikai vezetése azonban sohasem volt annyira egységes, hogy a hadi szállítók az egyes hatalmi tényezők közötti óvatos lavírozással ne érvényesíthessék saját érdekeiket is: a szerb szállítást követően Weiss Manfréd a bolgár hadvezetéssel került kapcsolatba, és vállalta 10 millió 8 mm-es éles töltény szállítását. A bolgár üzlettel, közölve a fennmaradt iratokat is, külön foglalkozom.30 A termelés felfutása már 1903 folyamán megkövetelte a gyártási berendezések korszerűsítését és bővítését. Az új gépeket Weiss Manfréd elsősorban németországi cégektől szerezte be, sőt a gépekkel érkező szerelők és mérnökök közül is sikerült néhányat gyárában tartania. 1903 márciusában Heinrich Schwengler mérnök vette át a lőszergyártás hideghúzó és sajtoló részlegének vezetését. Az új beruházások következtében a gyalogsági lőszerüzemben az akkor legkorszerűbb, részben automatikus húzó-, sajtoló- és töltőgépek működtek a hozzájuk szükséges segédberendezésekkel és vizsgálati laboratóriummal. 1905-ben különösen a vas- és fémiparban megkezdődött a konjunktúra kibontakozása. Az ausztriai vasgyárak, fémfeldolgozó üzemek, fegyver- és lőszergyárak kénytelenek voltak az azonnali szállításra vonatkozó megrendelések jelentős részét visszautasítani, ez elősegítette a magyar kohászati termékek, vagonok, gépek stb. exportját. A Monarchia lőszergyárait a nemzetközi helyzetnek köszönhetően elárasztották a külföldi megrendelések. Weiss Manfréd erre az időszakra tovább növelte a gyár lőszergyártási kapacitását 10 munkaórában 500 ezer darabra, de a gépek teljes kihasználása esetén ennek kétszeresét is elő tudták állítani. 1904-től az orosz-japán háború ígérkezett minden korábbit felülmúló lehetőségnek. Többek között Weiss Manfréd érdekeit képviselte a GYOSZ, amikor felkérte a közös külügyminisztert, hogy a Monarchia diplomáciája hívja fel az orosz és a japán kormány figyelmét a magyar hadiiparra. Ezt követően japán katonai szakértők jelentek meg a csepeli gyárban, de Weiss Manfréd saját maga is aktív lépéseket tett a rendelések elnyerésére. Már 1904. március elején Oroszországba küldte sógorát, Wahl Oszkárt és unkaöccsét, Kánitz Jacques-ot a cég képviseletében. Egy évvel később Weiss Manfréd kérte az orosz szállításokhoz szükséges nyersanyagok vámmentes behozatalát, s csak ezt követően küldte Pétervárra Deutsch Vilmos és Stem Richárd igazgatókat az orosz hadügyminiszterrel folytatott tárgyalások lezárására. A gyár addigi fennállása alatt még nem került sor hasonló jelentőségű szerződés megkötésére. A május 12-én aláírt megállapodás szerint az orosz kormány kimondottan kedvező feltételek mellett 100 millió töltényt rendelt Weiss Manfrédtól, aki kötelezte magát, hogy legkésőbb egy hónappal az orosz átvevő megérkezése után megkezdi a 30 MNL OL Z 195 1905-505; ÖStA KA Zst KM MLA 1903. 7A 18-4/2, 29, Präs 32-27.
